Református főgimnázium, Debrecen, 1933

5 eljuttatták, de hálával és köszönettel adózunk Karai Sándornak is, az elnökség hűséges, tapasztalt, fáradhatatlan és avatott munkatársának és tanácsadójának. Hogy mit végzett Karai Sándor az épület előkészítésében, mit fáradt az építkezés két évi időtartama alatt, mennyit dolgozott az új helyiségek, tantermek, szertárak, könyvtárak, célszerű felszerelésén és bebútorozásán, azt mi, e tanári kar öregebb tagjai, személyes tapasztalatunkból nagyon jól tudjuk és erről minden lehető alkalommal örömmel és készségesen tanúságot is tettünk és teszünk. Még a karbantartásának és a megőrzésének a rendszerét is aprórólcseprőre kidolgozta és kész hagyományként adta át utódainak. Valóban az ő neve is méltán foglal helyet azon a márványtáblán, amely a főbejáratunk falában elhelyezve megörökíti az épület létrehozóinak díszes és előkelő névsorozatát. De továbbmenve teljes meggyőződéssel hirdetjük, ha valakinek a képmása méltán foglal helyet e tanácsterem falán, akkor a Karai Sándorének nem szabad és nem lehet innen hiányoznia. Ezért tanári karunk megfesttette rajztanár-kartársával Karai Sándor portréját és azt ezen a mostani ünnepélyes gyűlésen ezennel leleplezi. Hadd legyen itt most már ez a képmás időtlen időkig, hirdetve eredetijének kiváló erényeit, szellemi és erkölcsi gazdagságait. Mit tisztelünk mi Karai Sándorban leginkább? Azt felelem erre, hogy két olyan lelki kincse van, ami mindenkiben, aki csak őt szerencsés közelebbről megismerni, egyaránt és kivétel nélkül csudálatot ébreszt : ezek az ő munkaszeretete és puritán becsületessége. A munkaszeretete és munkabírása szinte példátlan, mert szakadatlan folytonosságban tart ez itt, Debrecenben, mióta csak itt van, vagyis ötven év óta. Az egyházkerületi elnökség és közgyűlés bizalma a haladó évekkel párhuzamosan mindig több-több és egyre nehezebb s magasabb tisztségekkel ruházta fel, s talán akkor sem tévedek, amikor azt állítom, hogy amikor elment tizenhárom évvel ezelőtt az úgynevezett „nyugalomba", tulajdonképpen akkor és azóta szaporodtak meg legjobban a tennivalói. így lett osztályrésze a pihenés helyett a több munka. És ő ezt változatlan kitartással intézte és intézi tovább mind máig, ami nála nem közönséges és üres szólás, hanem lényegbevágó dicséret. Mert Karai Sándor munkáját a legaprólékosabb részletekig gondos és példaszerűen pontos lelkiismeretesség, odaadás, elmélyedés, áldozatkészség jellemzi, a pedantériának és az akribiának a szuperlativusa. Ha ezen a tökéletességi fokozaton enyhített volna valamit az utóbbi évek alatt, azt a legtermészetesebb jelenségnek tartanánk ; viszont a színvonalnak a változatlan megtartását a legmagasabbra értékeljük. De lelkének másik kiválósága, az ő puritán becsületessége is, kiváltja belőlünk