Református főgimnázium, Debrecen, 1929

7 jellemző szavai: „arma senectutis sunt artes exercitationesque virtutum". Egész élete tehát a munka és kötelesség szakadatlan láncolata. Ezért, mivel állandóan a „törvény", isteni és emberi szabályok, rendeletek, végzések szerint igazította pályafutását és a ,,vc.[j.í;-tól soha egy jottányira el nem tért, illik rá teljes egészében a Szentírás igéje : „siv cl y.n áttXf, v.z, ci> jt£tpavs'j|Ja' íti (J.R; V:IJ,í;/(Ű: átK/^s-fl, ha pedig küzd is valaki, nem koronáztatik meg, ha nem szabályszerűen küzd" (Pál II. Timóth. 2., 5.) és ama másik ige : „Boldog, aki megtartja a törvényt és igazán cselekszik minden időben" (Zsolt. 106., 3.). A mi Felügyelő urunk mindig megtartotta a törvényt és úgy harcolta ineg idáig életét, természetes tehát, ha boldog és megkoronáztatik. Sem a boldogságot, sem a koronát nem mi adjuk neki gyarló emberek, hanem az Isten, aki erre a napra is elvezérelte őt testi és lelki erőben, egészségben. Mi pedig, magyar tanárok, jelenlevők és távolvalók, helybeliek és vidékiek, öregek és ifjak, különböző nemzedékek tagjai, eljöttünk ma ide, hogy megoldozott sarukkal tegyünk dicséretet, dicsőséget, tisztességet és hálaadást a mi fejünk koronájának és kivánjuk neki továbbra is a jó Isten kifogyhatatlan irgalmát és boldogító áldását." Es most, amikor testi és lelki képességeinek szinte csorbítatlan teljességében van, meg kell válnunk Dóczi Imrétől, mint felügyelőnktől. Az ő határozott kívánságára történik ez, aminek megváltoztatását semmi módon és eszközzel sem sikerült elérni. Mivel megszoktuk tőle, hogy mindig bölcsen és okosan cselekedett, ezúttal is meg kell nyugodnunk elhatározásában. Nevét, emlékét örökre beírta a magyar kálvinista tanügy történetébe ; alakja ideállá magasztosulva elválaszthatatlanul összefort világhíres intézményünknek, a Kollégiumnak életével; érdeme „aere perennius regalique situ pyramidum altius!" De nem búcsúzunk tőle még sok téren, ahol — adja az Isten — még sokáig áraszthassa termékenyítőleg elméjének fényét, jellemének tisztaságát egyházi és tanügyi életünk mezejére. J>r. vitéz Bessenyei Lajos.