Református főgimnázium, Debrecen, 1928

7 haladó kor kívánalmaihoz képest. Alapja a világháború kezdetekor, 1914-ben már ingatlanokban 248,809 koronára, tőkepénzben 242,631 koronára ment, melyeknek jövedelméből, valamint évjáradékokból és segélyadományokból évi 25,098 K felett rendelkezett. Ebből, nemkülönben a kollégium és a református egyház által külön kezelt tekintélyes tápintézeti alapítványok jövedelméből részint természetben, részint pénzben nagymérvű élelmezési segélyt nyújthatott a kollégium a tanulóifjúságnak, méltán a szegények iskolája elnevezésben kifejezést nyert hivatásához, amelyet századok óta teljesített. Kollégiumunk a legnagyobb jótéteményt az ingyenes vagy kedvezményes bentlakás és élelmezés, valamint a tandíjnak részben vagy egészben való elengedése útján nyújtotta a tanulóifjúságnak. De a szorgalom, a tanulásban való előmenetel és az egymásközötti nemes verseny fokozása végett egyes jóitevők, féként a XVIII. századtól kezdve, stipendiumokat vagy ösztöndíj alapítványokat is tettek a növendékek számára. Az ösztöndíjalapítványok a XIX. században örvendetesen megszaporodtak s a nemeskeblü jóltevők ezirányú lelkesedése olyan lendületet vett, hogy ennek alapján a tanulók és iskolai egyesületek segélyezése hovatovább nagyobb mérveket öltött és a jövőre nézve a legszebb kilátással kecsegtetett. Az ifjak általános ösztönzésére szolgáló alapítványok mellett keletkeztek speciális családi alapítványok, egyes iskolai köröket és tantárgyakat favorizálók, pályaműveket jutalmazok, üdvös megoszlásban a növendékek különleges tehetségére és hajlamaira is kiterjedők. Mindez nagy mértékben vonzotta kollégiumunkba a tanulni vágyó, szegénysorsú ifjakat. Az ösztöndíjalapok nagyságára nézve elég, ha beszélő bizonyságul felsorakoztatom a háború előtti időből, 1914-ből a kollégium számadásából a puszta számadatokat. Az ösztöndíjalapítványok értékösszege volt ekkor ingatlanokban, tőke- és készpénzben 784,320 K 42 fill. ; köztük a Simay—Nagy-alap meghaladta az 50, a Szabó-Bethleni a 40 ezer koronát, ezeken kívül többnek értéke a 20 és 30 ezer korona között váltakozott. Nincsenek ezek között a debreceni református egyház által kezelt és jórészben szintén a kollégiumi tanulók segélyezésére fordított ösztöndíjalapítványok, melyek közül a már említett s tápintézeti alapul szolgáló Kenessey— Szondy-alapítvány mellett a Papp—Zrír/om'-alapnak 74,841 K 53 f, a Klobasiczky—Pallaynak 59,483 K 30 f, a Szombathi— Veresmartinak 22,042 K 75 fillér volt 1914-ben tőkepénz értéke. Nyilván mutatják ezek azt a hatalmas anyagi erőt, amely a kollégiumi tanulóifjúság segélyezésére állott örök emlékezetre méltó jóltevők kegyes adakozásából. Az 1914-ik évben ösztöndíjalapítványok útján 33,745 K-ával segélyezte a kollégium növendékeit. Vegyük ehhez még azt, hogy ugyanakkor a kol-