Református főgimnázium, Debrecen, 1928

12 jubileuma, negyedszázados paedagógiai pályájára is kiterjedve, egész tankerületének ünnepévé s ilymódon széleskörű kulturális ünneppé vált, iskolánk is örömmel állott az örvendezők és ünneplők közé. Tanári testületünk egyenként is tapasztalta főigazgatónknak azt a minden bürokratikus merevségtől és feszességtől ment közvetetlenségét és igazán kartársi bánásmódját, mellyel mindenkit érdeme szerint becsül, segít és emel, személye iránt pedig köztiszteletet és szeretetet vívott ki. Növeli érdemeit tudományos képzettségével és irodalmi munkásságával, melynek termékei közül értékes tankönyveivel egyenesen a középiskolai tanítás ügyét szolgálja. Kettős jubileuma 1929 május 27-én folyt le jól előkészített és hatásosan keresztülvitt programmal. A jubileum napján délután a helybeli kegyesrendi gimnázium dísztermében, ahol tisztelői, tankerületének tanárai és a tanuló ifjak nagy számmal jelentek meg, énekkel, zenével, szavalattal, allegorikus jelenettel és beszédekkel üdvözölték. A beszédek közül mély hatást keltett a dr. Lukáts József, debreceni piarista gimnáziumi igazgatóé, melyben a tankerület tanárainak érzelmeit tolmácsolta, míg Paragh László, intézetünk önképzőkörének elnöke a tankerület összes növendékeinek nevében ifjú lelkének szárnyaló szavaival köszöntötte a szeretett főigazgatót. Az ünnepély után az esteli órákban a l elvbeli fiú középiskolák ifjúsága lampionos menetben vonult a jubiláns lakása elé, ahol a reáliskola fúvózenekara szerenáddal tisztelte meg, az iskolák énekkarából alakított nagy énekkar pedig a Hymnust és a Szózatot adta elő. Ünnepelt főigazgatónkra a régi római üdvözletet alkalmazzuk. Áldja meg az Isten mindazzal, ,,quod felix, faustum, fortunatumque sit !"