Református főgimnázium, Debrecen, 1928

10 mind a gimnáziumban, mind a tanítóképzőintézetben megalakult és áldásosán működik az ifj. segítőegyesület. Mindezek és még egyéb adományok a Baltazár—amerikai-alapítvánnyal együttesen e f. évben a gimnáziumi tanulóknak 7496 P, a tanítóképzősöknek 3080 P segélyt nyújtottak. A béke idejében, 1914-ben, a gimnáziumi tanulók az ösztöndíj-alapítványokból 13,045 K 80 fillért, a tanítóképzőintézeti növendékek pedig 3081 koronát kaptak. A gimnáziumi tanulóknak ösztöndíjak útján való segélyezése tehát a békebeli mértéktől még messze van. Minden erővel oda kell azért hatnunk, hogy az elértéktelenedett kollégiumi alapítványok refundáltassanak. Vegyék munkába ezt az egyházi hatóságok, koll. tanárok, a kollégium volt hálás növendékei s az ezekből alakult kollégiumi diákszövetség. A régi, nagy alapítók neveit, históriai alakjait eleven, működő erőkké kell tenni ismét a kollégium életében és nem engedni, hogy a feledés sötét homálya boruljon végképen reájuk. Talán utódaikat, leszármazottaikat, vérrokonaikat is, a nagy cél érdekében, föl lehet serkenteni és a veszendőbe menő alapítványok refundálására birni, de bárhogyan is a kollégiumnak a refundatiot munkaprogrammjába kell venni és kitartó, állandó agitációval minden lehető alkalommal és időben felszínen tartani s győzelemre juttatni. Hadd kössem ezt búcsúzóul, mikor a kollégiumból távozom, itt mindenkinek a lelkére és hadd mutassak a Baltazár—amerikai alapítvány nagynevű szerzőjére, Főtiszteletű püspök urunkra, aki már fölvetette s állásának és tekintélyének súlyával, páratlan energiájával bizonyára meg is valósítja a refundatio eszméjét, mintahogy megteremtette a kollégium hatalmas segélyforrását, a Baltazár—amerikai alapítványt. Ennek az édes reménységével zárom be mai ünnepi beszédemet. S. Szabó József.