Református főgimnázium, Debrecen, 1927
7 a hatalmas újjászületésben, amelyet nemzetünk a mult század elején kezdett meg és történetírásunk reformkor néven szokott megjelölni. A „Mégis mozog a föld" közismert alakjai a debreceni főiskolának a deákjai, akik a magyar szellemi élet legkülönbözőbb területeit gazdagítják meg, formálják át elméjük kincseivel és adják meg a lökést egy káprázatos fejlődés megindulására. S ma is, e nehéz és sorsdöntő korszak válságos éveiben, mikor népünk sülyedő hajóját szinte emberfeletti képességekkel kell vezetni, hogy egykor talán még a boldogság révébe bejuthasson, olyan férfi áll a kormánykeréknél, aki, ha rövid ideig is, de itt, a Kollégium falai közt szívta magába a vallásosságnak és hazafiságnak olthatatlan tüzét. De elkezdve Magyarország jelenlegi Nagyurán, s bevégezve valamelyik kis szürke köztisztviselőn a sort, akkora serege él az itt tanult, végzeit embereknek szerteszét e hazában, hogy bátran elmondhatjuk : ilyen diáktábora egyetlen egy más magyar iskolának sincs. Ez a nagy sereg gyűlt egybe, hogy megalkossa a volt kollégiumi diákok szövetségét. Egybehozta őket a szeretet, a mult szeretete és ápolása, összetartja őket ismét csak a szeretet, a jövő szeretete és kifejlesztése. Ha ma az ősi falak közé, az úgynevezett „első udvarra" belépnek, ha szétnéznek a régi folyosókon, bekandikálnak a boltozatos tantermekbe, cétusukba : micsoda tömege fog felrajzani lelkükben az elmúlt szép idők emlékének ! S ha majd eltűnődve előrenéznek, ha fiainkra és leányainkra gondolunk, micsoda nehéz töprengések és gondok nehezednek azonnal szívünkre : mi lesz ezekkel, mi sors vár rájuk '? A feleletet megadja rá az &>i Kollégium, a szerető alma mater: ,,Ego vidi iam aliosque ventos !" Igen, ő már láloll törökhódoltságot, kuruc-labanc háborút, elnemzetietlenedést, Bach-korszakot. De ezek mind-mind elmultak, míg a régi Kollégium megmaradt továbbra is ragyogó dicsőségében, meleg szeretetével, a jövő biztos zálogául és fundamentumával. Mi pedig, volt és jelenlegi diákok, a szerető anya fiai, legyünk igazán édesgyermekek, hálás tanítványok, méltó növendékek, kikben a Kollégium mindig örömét lelje és velünk eldicsekedhessék." Délelőtt 9 órakor a Nagytemplomban gyűltek istenitiszteletre a mintegy félszázra menő régi diákok. A vasárnapi istenitiszteleten a gyülekezet tagjai is nagy számmal jelentek meg. Ünnepélyes és lelketemelő volt ez a vallásos szertartás, mely könnyekig meghatotta az öreg diákokat. A kollégiumi Kántus is emelte az ünnepi hangulatot szép énekével, de mindenekfölött magasztossá tette ezt a mozzanatot dr. Baltazár Dezső püspök áhítatos imádsága és a következő remek egyházi beszéde :
