Református főgimnázium, Debrecen, 1927

35 láz nemhogy alább hagyott volna, de veszedelmesen emelkedik és országos katasztrófává kezd válni. Már nemcsak az iskolát, annak hivatását és növendékeit, hanem az egész nemzetet kell félteni a demonstrációs és ünneplési betegségtől, amely azt a téves felfogást terjeszti, hogy a nemzet megmentését és a haza feltámasztását nem állandó és kitartó munkával, hanem zajos tüntetésekkel és unos-untig való ünneplésekkel lehet elérni. Az ünneplésekkel karöltve járnak a tanulók demonstratív kiés felvonultatásai, nyilvános szereplései, melyek őket folytonos izgalomban tartják s a tanuláshoz és ismeretek szerzéséhez szükséges nyugalomtól elvonják. Szinte el se lehet számlálni, hogy mi mindennel háborgatják manapság az iskola csendes munkáját, főként a hazafiság szent nevében. így az irredentizmus is elveszíti komoly belső tartalmát s merő külsőséggé válik. A biblia ugyan fölemlíti azt a csudát, amikor hangcs kiáltásokra dőltek le Jerikhó falai, de valahogy azt a hitet ne plántáljuk az ifjúságba, hogy a trianoni határok leomlásához is elegendők a puszta kiabálások, tüntető felvonulások, zajos ünneplések és szünetnélküli éljenriadalmak. — Tanulni és dolgozni kell mindenekfelett: Nem helyeseljük a sok ifjúsági konferenciázást sem, akár vallásos, akár hazafias célból történjék. Ezek az iskolai nyugodt munkálkodás kárára egyfelől szintén felesleges izgalmaknak teszik ki a fiatalságot és sok időt vesznek el tőle, másfelől olyan feladatok elé állítják, amelyeket csak felnőtt korban, érett elmével tanácsos végezni. A nagymérvű és szakadatlan lelki emotiók folytán a tanulóifjúság megdöbbentően nyugtalanná, idegessé lesz, melyen aztán nem segíthet a testnevelésnek és sportnak az a szintén túlzott kultusza sem, mely lázas korunknak hasonlóképpen egyik szélsőséges tünete kezd lenni. Mind az iskolára, mind a tanárságra és tanulóifjúságra nagyon kívánatos volna, ha engednék az élet aktuális jelenségeitől menten igazi rendeltetésének és hivatásának : a nyugodt tanításnak és tanulásnak élni. Tanári karunk ezt tartva szem előtt, igyekezett, a lehetőség szerint, csendes, de kedély- és lélekre ható munkával készíteni elő az ifjúságot a haza és egyház nagy feladataira. A vallásos és erkölcsi nevelés a növendékek világnézetének általános kiformálását, szívének és lelkének nemesítését, törekvéseinek helyes irányítását tartotta szem előtt. Külsőleg a hit- és erkölcsi oktatásban, a naponkénti tanítást kezdő és végző imádkozásban, a templomi gyülekezeti és ifjúsági istentiszteletek gyakorlásában, a sákramentomokkal való élésben nyilatkozott. -— A templomokba melegebb időkben vezették a tanárok az ifjúságot, a hidegebb hónapokban pedig ifjúsági istentiszteletet tartott a tornateremben a vallástanár, amikor is az ez évben beszerzett harmónium vezetése és kísérete mellett énekeltek a 2*