Református főgimnázium, Debrecen, 1927

Ifi Ezeken kívül az irodalomban és művészetben működő, érdemes debreceni diákokat a szövetség irodalmi és művészeti bizottságába választotta be a közgyűlés. A kollégium növendékei között az irodalomban és művészetben jelenleg jeleskedők is szép számban vannak. Csobán Endre indítványokat is terjesztett elő a háborúban elesett hős kollégiumi diákok emlékének megörökítése, a kollégiumi anekdotakincs összegyűjtése és a kollégium történetének megíratása, valamint a szükségbe jutott tanulótársak segélyezése tárgyában, melyeket a közgyűlés kellő előkészítés végett a választmányhoz utalt. Táviratilag üdvözölte még a közgyűlés gróf Bethlen István miniszterelnököt, gróf Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi minisztert és a gyógyfürdőben távollevő, megválasztott elnököt : dr. Magoss Györgyöt. Végül a kollégiumi kántus elénekelte a Hymnuszt s ezzel az impozáns közgyűlés véget ért. Délben a Bika-szállóban társasebéd volt, melyen közel 300-an vettek részt. A társasebéden az első felköszöntőt dr. Hadházy Zsigmond főispán mondotta meghatóan bensőséges hangon az ősi Alma Mater egykori legkiválóbb növendékére, Magyarország Kormányzójára, akit az egész asztaltársaság fennállva és őszinte szeretettel, lelkesedéssel éltetett. Ezután a távollevő püspök megbízásából dr. Révész Imre tartotta a következő nagyhatású pohárköszöntőt : ,,A körülmények találkozása úgy hozta magával, hogy a szent öreg kollégium mindenkori diákjainak egyik legnagyobbja, szeretve tisztelt püspökünk a mai nagy ünnepségnek ennél az atyafiságos fehérasztali folytatásánál már nem lehet jelen. így a jelen alkalommal való fölszólalás kötelessége és szerencséje énnekem jutott, aki egyéb tekintetben is méltatlan és érdemetlen helyettese vagyok ugyan, de ebben a speciális tekintetben még különösen is méltatlannak és érdemtelennek tartom magamat a helyette és nevében fölszólalásra. E fehér asztal nem mindennapi módon díszes és impozáns vendégkoszorújában ugyanis, azt hiszem, a lehető legkevesebben vannak, ha ugyan egyáltalán van csak egyetlen egy is, abban a helyzetben, amelyben én, aki ez ünnep tiszta fényére a lelkemben melancholikus árnyat vető lehangoltsággal, sőt némi tisztességes irigységgel vagyok kénytelen elárulni, hogy ennek a kollégiumnak soha életemben egyetlen fokozatán sem voltam növendéke és még abban a szerencsében sem részesülhettem, hogy később mint tanára állhattam volna szolgálatára valamelyik tagozatában. Másfelől azonban mégis van egy körülmény, amely nekem ez ünnepségen való boldog részvételre s e társaság előtti megtisztelő szótemelésre, úgy érzem, a puszta és külsőleges helyet-