Református főgimnázium, Debrecen, 1926

9 síiletnek, jegyzője, majd 1920 óta elnöke az Országos Közép­iskolai Tanár-Egyesület debreceni körének, mely tisztségben most is forgolódik. Tagja e tanáregyesület központi választ­mányának is. Számos felolvasást és előadást tartott részint szaktárgyainak köréből, részint közérdekű és hazafias társa­dalmi thémákról különböző egyesületekben, testületekben, körökben és a népszerű főiskolai tanfolyamokon. Résztvett a világháborúban, ahol éveken át frontszolgálatot teljesített, mígnem súlyos sebet kapott, melyből felépülve még tovább is katonai szolgálatot végzett a háború végéig. Vitézségének jutalmául a következő kitüntetéseket kapta : 1. Harmadoszt. katonai érdemkereszt a kardokkal. 2. Bronz katonai érdem­érem a kardokkal (bronz signum laudis). 3. Ezüst katonai érdemérem a kardokkal. 4. Károly csapatkereszt. 5. Sebesülési érem. — A polgári életbe és tanári hivatásához fölkelő száza­dosi ranggal tért vissza. Mélyen tisztelt Közönség ! Röviden és csak nagy vonások­ban rajzoltam jubiláns kollégáink tanulmányait és tanári működését. Ezeket a halvány s elnagyolt vonásokat belső, életteljes tartalommal kellene kitöltenünk, hogy híven állana előttünk az ő életüknek, egyéniségüknek s tanári munkás­ságuknak negyedszázados darabja. Én csak egyszerűen és szá­razon soroltam el a tényeket s nem elogiumot írtam, mert minden dicséretnél szebben beszél a tett. Beszélnek jubiláns társaink helyett is az ő tetteik, melyekkel nevüket beírták intézetünk történetébe és beszélnek a tanítványok ezrei, akik­nek lelkét tanításaik és nemes példájuk által nemcsak ismeretek­kel gyarapították, hanem egész életükre kiható és azt vezérlő valláserkölcsi és hazafias, szép, jó és igaz eszmékkel is meg­termékenyítették. Ezt szolgálták írói munkásságukkal is, mely­nek szintén számos alkotásaival találkozunk negyedszázados pályafutásuk alatt. Az Isten áldása kísérje őket továbbra is pályájukon, hogy még sokáig munkákodhassanak intézetünk díszére, közműveltségünk előbbvitelére, református egyházunk és magyar hazánk javára ! S. Szabó József.

Next

/
Thumbnails
Contents