Református főgimnázium, Debrecen, 1924

5 Ez a mai ünnep tehát legfőképen a ti ünnepetek, kedves •diákok ! Itt most voltaképen minden tiérettetek van, minden a ti nevetekben történik. Ti vagytok az ünnep középpontjában, mint ahogy a Jókai egész költészetének a középpontjában is ti vagytok. Jókai világnézetének a talapzatát az a meggyőződés, az a fanatikus hit teszi, hogy a legnagyszerűbb hivatás a világon mindig a fiatal nemzedékre vár, az ő felséges előjoga és elrabolhatatlan előnye az a nagyrahivatottság, melyet teljesíteniük kell mohón, szomjasan, lázas sietséggel, teljesíteniük kell addig, míg a mindennapi reális élet egészen rájuk nem teszi a kezét, addig, míg a születésükkel beléjük oltott égi küldetésnek a szikrája ki nem alszik a lelkükben. Ez a lázas sietség, ez a mohó tettvágy, ez az ifjúi szent türelmetlenség néha összeütközésbe is kerül a józan polgári élet szabályaival, illetőleg, minthogy egyenesen és kifejezetten diákokról van szó, néha összeütközésbe kerülnek ők az iskola fegyelmi törvényeivel: Jókai regényhősei között — tudjuk — kicsapott diákok is vannak. De soha nem emelkedik Jókai szigorúbb és magasabb erkölcsi álláspontra, mint az ilyen esetek elbírálásakor. Jókai diák-hősei között csakugyan van egy pár megtévelyedett ifjú, akiknek a jellemére valamilyen erkölcsi vétségnek az árnyéka vetődik. Az Elátkozott család hőse, a sárospataki kollégium növendéke, Gutái Lőrinc az ő csodálatos lángeszét és ezermesteri ügyességét alakoskodásra, tehát csalásra használja fel; a Mire megvénülünk c. regény hőse pedig, Áronffv Loránd, a pozsonyi iskola eminense, egy rossz nő hálójába kerül s ifjúi hetykesége amerikai párbajba is belekergeti... Azt ne higyjétek, hogy Jókai büntetlenül hagyja az ilyen cselekedeteket! Meglakolnak mind a ketten ; nemcsak azzal, hogy kicsapják őket az iskolából, nem is csak azzal, hogy további egész életük voltaképen nem egyéb vergődésnél ; hanem ami az elképzelhető legnagyobb bűnhődés Jókai szerint egy férfiúra nézve: azzal lakolnak meg, hogy elesik mind a kettő attól a gyönyörű élethivatástól, amelyre őket a gondviselés pazar bőkezűséggel kvalifikálta volt. Lángeszüknél fogva arra voltak hivatva, hogy egy sokat szenvedett nemzetnek legyenek a példaadó vezérei, reformerei, hősei, közéleti díszei, áldott emlékű prófétái, — s lett mindegyikből különc remete, falusi aszkéta, az emberi társadalom bujdosója. Ami ellenben a debreceni kollégiumnak, e mi ősi iskolánknak a kicsapott diákjait, vagyis És mégis mozog a föld c. regénynek a főalakjait illeti : velük már egészen máskép áll a dolog. Ők erkölcsileg nem vétkesek, mint ahogy nem vétkesek az ő bíráik sem ; ezek a diákok nem a saját hibájuknak, nem is tanáraik hibájának, hanem az elnyomatás alatt sínylődő magyar nemzet tragikus sorsának az áldozatai. Azaz dehogy áldozatai ; ellenkezőleg ; hősei, önfeláldozó fiatal héroszai, akiket a