Református főgimnázium, Debrecen, 1914

I. | Dr. U. Szabó Gyula. A múlt év július havának végén kitört világháború egyik fiatal derék tanárunk halála által intézetünket is fájdalmas veszteséggel sújtotta. Dr. újvárosi Szabó Gyula, mint a cs. és kir. 39. gyalogezred tartalékos zászlósa, a galíciai harctéren, Nove-Miasto mellett 1914. évi október hó 14-én a lövészárok partján srapnelllövegtől találva elesett és nyomban meghalt. Bajtársai ott temették el a harctéren. Huszonhét évet élt és három évig volt tanár. De e rövid pálya alatt is mind a tanári munka, mind a tudományos irodalom terén annyi jelét adta hivatottságának, hogy jövőjéhez méltán a legszebb reményt fűzhettük. Megvolt benne a jó tanárnak minden kelléke. Világos elme, szerető, nyilt szív és erős kötelességérzet voltak jellemének alapvonásai. Tanártársai és tanítványai egyaránt becsülték és szerették. Emlékezetére a tanári-kar 1914. évi november hó 14-én a kollégium oratóriumában gyászünnepet tartott, melyen dr. Petzkó Ernő kartársunk mondott beszédet. Tanítványai pedig azzal is kifejezték emléke iránt érzett kegyeletöket, hogy nevének megörökítésére alapítványt gyűjtöttek. Életrajzi adatai a következők : Született Hajdúböszörményben, 1887 október 11-én. A gimnáziumi tanfolyamot a hajdúböszörményi református főgimnáziumban, főiskolai tanulmányait a kolozsvári tudományegyetemen végezte. Ugyanitt szerzett tanári oklevelet az 1910. évben í

1