Református főgimnázium, Debrecen, 1912

12 módon érhetjük azt el ? Úgy, hogy a szeretet törekszik a széppel való nemzésre, amely aktus halhatatlan tulajdonsága a halandó embernek. „Ebből azután szükségszerűleg folyik, hegy a szeretet tárgya a halhatatlanság" (XXV. fej.). Ez a nemzés azonban nemcsak testileg történhetik. Igaz, hogy a nagy többségnél ezt tapasztaljuk, de vannak olyanok is, akik lelkileg képesek nemzeni. Ezek, miközben másokkal társalognak és érintkeznek, létrehozzák a maguk lelki magzatait: a bölcseséget és más egyéb erényt, amelyek sokkal inkább szereznek halhatatlan dicsőséget a maguk szülőinek, mint a húsból és vérből való gyermekek (XXVII. fej.). De Eros igazi követője az lesz, aki az ő kultuszában mindig magasabbra emelkedik, mintha csak egy lépcső fokain hágna feljebb és feljebb. Ezek a fokok a következők : 1. Egy szép test szeretete. 2. Minden szép test szeretete. 3. Egy szép lélek szeretete. 4. Minden szép lélek szeretete. 5. A szép cselekedetek és tudományok szeretete. 6. A szép eszméjének vagy ideájának megismerése. „Az életnek ebben a szakában, ha ugyan valamelyikről mondható ez, ... érdemes az embernek élni, mikor magát a szépet láthatja, . . . egyedül itt lehetséges annak, aki lát, mivel a szépet láthatja, az erénynek nemcsak árnyképeit megteremteni, minthogy nem árnyképpel van érintkezésben, hanem az igazit, mivel az igazival érintkezik. Az igazi erényt létrehozó és nevelő embernek pedig módjában lesz az istenek szeretetét megnyerni és ha valaki az emberek közül halhatatlan lehet, úgy ő az lesz" (XXIX. fej.). „Sokrates ezeket mondotta, azok megdicsérték", így kezdődik a XXX. fejezet, ellenben a XX. legelején ezt olvassuk : „Agathon beszéde után Aristodemos előadása szerint valamennyi jelenlevő hangos tetszésben tört ki". Tehát míg Agathon a legteljesebb dicséretben részesül, addig Sokrates egyszerű elismerési kap. Honnan van ez a különbség ? Sokrates, mielőtt beszélni kezdene, a XX. fejezetben egy hosszú mentegetőzésbe fog : ő nem azt értette dicsérő beszéd alatt, amit idáig hallott, ő csak az igazat tudja elmondani, „még pedig olyan szavakkal és mondatfűzéssel, amilyen épen az ember szájára jön ;" viszont a XXVIII. fej. elején, ahol a szeretet fokozatait akarja kifejteni, kijelenti, hogy „ő mindent elmond és készségében semmit sem hagy el, a hallgatói pedig próbálják meg, ha képesek lesznek rá, követni". Ebben a két tényben — őszinte igazmondásában és