Református főgimnázium, Debrecen, 1909

25 lén. E nagy feladattal kapcsolatban igyekszik megoldani a többi folyónak, különösen a Tiszának a szabályozását. Több mint egy millió hold kitűnő termőföldet biztosít e szabályozás a földművelői tevékenységnek, egész hosszában jó vízi útat a közlekedés körébe legnehezebben bevonható Nagy-Alföldnek, s ez úton, — ami Széchenyi erős fajszeretete szempontjából a legjelentékenyebb eredmény volt, — a legerősebb fészkében gyarapítja a magyarságot. A társadalmi összeforrasztás és gazdasági fejlesztés nagy célja lebeg előtte akkor is, amikor a közönséges emberi akaraterőt felülmúló nagy előtanulmányok árán elkészíti az ország vasúti hálózatának tervezetét. Milyen beható és gondos tanulmány eredménye e javaslat, mutatja az a körülmény, hogy a főbb vonalak, — évek múlva s tőle függetlenül, — az általa kijelölt irányban épültek ki. Ilyen nagyszábású s a nemzeti élet sokoldalú tevékenységét harmonikus egységbe foglaló tervek és munkálkodások közepette szinte bántólag hat rá az a felfogás, amely a magyarság legfőbb feladatának a sérelmek orvoslását, a gravaminalis politika végét nem érő huzalkodásait tekinti. Tisztán látja, hogy ha a magyarság megerősödik, a sérelmi politikára alkalmat adó huza-vona önmagától megszűnik. „Fajtánk, — írja más helyen, — csodálatosan fenntartotta magát, de most bizonyosan bukik, vagy hosszú sorvadásnak indul, ha — mielőtt késő volna, — a meddő vitatkozások vágásiból kibontakozva, a tettek mezejére nem áll." Ugyanígy: „több mint félszázados szónoklatink után úgy látszik elvégre tennünk is kellene valami nagyobbszerüt már, ha a nemzetek sorából dísztelenül kisodortatni nem akarunk." Az a nagyarányú tevékenység, mely egyrészt őt magát hevítette. másrészt amelyre a magyarságot is felhívta, szükségképen maga után vonta a munka megbecsülését. Nem csak abban mutatkozott ez, hogy az arisztokratikus gondolkodású országban a főúri rendben ő volt az első, aki a kézművesnek is megadta a megillető tiszteletet, hanem mutatkozott abban is, hogy a munkát önmagáért is szerette és csak az olyan eredménynek volt becse előtte, amely kemény munkának volt a gyümölcse. A Tiszavölgy rendezéséről írt művében ezeket olvassuk: „Ha Urunk fejedelmünk hozzám így szólana: Vegye itt e láda kulcsát és merítsen abból minden visszafizetési kötelezés nélkül annyit, amennyit kell a Tiszavölgy rendezésére, hadd vígadjon az én jó tiszai népem: én bámulnám e nagylelkűséget, de mégse fogadnám cl. Mert a Peru-féle kész