Református főgimnázium, Debrecen, 1908

5 fényenergiává, vagy a másodrendű vezető felbontása által vegyi energiává alakul át, vagy pedig a lágy vasban mágneses energiát teremt. A mágneses energia Ampere elmélete szerint az elektromos energiának egyik formája. Az energia —- mint látható — különböző átalakuláson mehet át anélkül, hogy a mennyisége változást szenvedne. Ezen átalakulások folyamán azonban a hőenergia folytonosan szaporodik súrlódás és ütközés következtében a többi energiafaj rovására. A mechanikai energia teljesen átalakulhat hővé, a hőenergiának azonban csak egy része alakulhat át mechanikai munkává. S. Carnot fedezte fel, hogy a hő csak akkor végezhet mechanikai munkát, ha magasabb hőmérsékletű helyről alacsonyabb hőmérsékletű hely felé áramlik. Az átalakulás törvényét Clausius fejtette ki teljesen, mely szerint a hőnek csak egy bizonyos része alakul át mechanikai munkává, mert a másik része az alacsonyabb hőmérsékletű test felmelegítésére fordíttatik. W. Thomson (Lord Kelvin) ezt a jelenséget, mely szerint a mechanikai energiának a mennyisége napról-napra fogy, a hőenergiáé pedig növekszik, az energia lefokozódásának nevezte. A hőenergiának folytonos szaporodása és a hőmérsékleti különbségek fokozatos kiegyenlítése következtében el kellene jönnie annak az időnek, amikor az egész világ energiája hőenergia formájában mindenütt egyenletesen lenne eloszolva. Ezzel minden átalakulás véget érne s beállna az örök nyugalom. Az örök nyugalomnak már régen be kellett volna következnie. Az energia lefokozódásáról szóló tétel e szerint nem vonatkozhatik az egész mindenségre, hanem csak a naprendszerekre. Kell a mindenségben oly helyeknek lenniök, ahol az energia összegyűl s így a naprendszerekben történő energiaszétszóródást kiegyenlíti. Arrhenius elmélete szerint az energiának az összegyűlése a ködfoltokban történik. A ködfoltok a legnagyobb valószínűség szerint két csillagnak, rendesen két kialudt csillagnak az összeütközése által keletkeznek. Emellett szól az a jelenség, hogy az égen olykor új csillagokat látunk felvillanni, melyeknek fénye azután lassankint csökken egy bizonyos határig. Ennek az érdekes jelenségnek egyik legszebb példája volt e század első évében a Perseus csillagképében egy új csillag felvillanása, melyet Anderson fedezett fel. A jelenség oka két kialudt, vagy csak gyönge fényű csillagnak ferde összeütközése volt. A kölcsönös vonzás következtében a két égi test sebessége