Református főgimnázium, Debrecen, 1907

6 Alig telt belé egy esztendő s a "debreceni főiskola nemrég még nagy reményeket ébresztett tanítványát meghívta a görög és latin irodalom és a történelein tanszékére, hogy a szép reményeket teltekkel, szorgos tanári és tudós munkával váltsa be. 1760 április 29-én tartotta meg székfoglaló beszédét. Ettől kezdve harminc esztendei buzgó és eredményes munkálkodással tett tanúságot róla, hogy a főiskola választása nem esett méltatlanra, mikor a nemrégiben még tanítványt, volt tanárai, Szathmárv és Hatvani mellé társul jelölte ki. Tanári munkásságáról eltérők a vélemények. Némelyek megrótták terjengős, részletező előadási modoráért, mely miatt, mint Kazinczy írja. tizennyolc esztendő alatt a történelemben csak a harmadik századig jutott el. Kortársa és tanítványa, a későbbi pápai tanár Tóth Ferenc is följegyzi, mily terjengősen tanított „sokaknak ítéletek szerint sikertelenül és unalmassan, mivel igen halkan, és valamiről hosszasan és bővön szokott beszélni".

1 Ellenfelei, mikor 1790-ben közte és az egyházkormányzatban helyüket féltő világi urak között a harc nviltan kitört, tanári működését is gáncsolni igyekeztek s ezt a modorát sokszor használták fegyverül lekicsinylésére. Ekkor terjeszlették el róla azt az adomát, hogy az ókori történet előadásába annyira belemelegedett egy ízben, hogy csupán Nagy Sándor Bucephalos nevü lováról két hétig prelegált. Az bizonyos, hogy pl. az egyetemes történelmet húsz esztendő alatt sem fejezte be, oly mindenre kiterjedő részletességgel tárgyalta az egyes korszakokat. Ámde ez a túlzott részletesség csakis annak a bizonyítéka, hogy ludása óriási térre terjedt ki s hogy az egyetemes történelem rengeteg területének bármelyik részén egyforma biztonsággal mozgolt. Legfölebb annyit lehetett volna szemére vetni, hogy a tudós elmélyedését fölébe engedte kerülni a tanári tudatos munkának. Van azonban az éremnek más oldala is. Hiszen mi sem lett volna könnyebb, mint rövidebb végét fogni a dolognak, tudásának óriási tárházából egy rövid kompendiumot állítani össze s azt a könnyebb lelkiismeretüek példájára nehánv félévre felosztva, ledarálni, azután a tanuló ifjúságtól számon kérni. Ám Sinay ezt nem tette, nem tehette. Sokkal igazibb 1 Tóth Ferentz: Túl a Tiszai superintendentziában élt református püspökök élete. Győr, 1812. 204. 1.