Református főgimnázium, Debrecen, 1907

27 szaknak történetéből két óriás alakja emelkedik ki. Szellemük ellenállhatatlan fensőbbségével. nemzeti érzésük erejével, gondolkozásuk tisztaságával egy közös nagy célra törnek, különböző eszközökkel: Széchenyi, a legnagyobb magyar, kijelöli az irányt, melyen a nemzetnek haladnia kell a nemzeti jólét, a nemzeti nagyság eszményképe felé; hitének erejével, önérzetének biztonságával hirdeti a magyar nemzet nagy jövőjét. Kossuth nem alkuszik, szavának megdöbbentő erejével tetterőt, gyors végrehajtást sürget, erre munkál, erre izgat, minden szavával ezt parancsolja. Egyre szélesebb tért hódít minden irányban az ő demokráciái irányzata, s most már az egész nemzet, mint egy test áll össze, sürgősen követeli a kormányzat teljes átalakítását, a nemzeti önállóságot és függetlenséget. Ez a kor t. közönség! a legnagyobb áldozatok kora, a jogok egyenlőségének eszméje meghódítja legjobbjaink lelkét, egy rend — a legnagyobb önzetlenséggel mond le százados kiváltságairól. Az 1848-iki párisi februáriusi forradalom híre a lelkeket általános forrongásba hozza és ezt még magasabbra szítja a bécsi felkelés. Az izgatottság nőttön-nő, Meternichet — országunk rémét — egy nap söpri el s a reform-párt István fh. nádor vezetése alatt teljes diadallal megy a király elébe, hogy évezredes alkotmányunknak a kor szelleme szerint átalakítását szentesítse. Ez alatt Pesten Irinyi József 12 pontba foglalja a nemzet kívánságait, márc. 15-én a lelkes ifjúság Petőfi és Jókai vezetése alatt bejárja a várost, követeli a censura megszüntetését. A sajtó felszabadul s a magyar szabadságnak első, szabad dalát, Petőfi „Talpra magyar"-ját a lelkesült tömeg győzelemittasan szavalja. Megalakul az első független magyar minisztérium és a királyi eskü a magyar nép határtalan lelkesedése között szentesíti és hirdeti ki: a független, felelős magyar minisztériumot, a népképviseleten nyugvó országgyűlést, Erdély unióját, a közteherviselést, az úrbéri terhek s a földesúri hatóság eltörlését, a sajtószabadságot, a ker. vallásfelekezetek kölcsönös egyenlőségét és viszonosságát. * * * Vészek csatája zúgott el felettünk csak nem régen is, rémes sötétség borult hazánk egére, népünk elfáradt lelkére, az ádáz harcok nem szünetelnek. Erőnk, bátorságunk, kitartásunk fogyott és fogyni, lankadni fog még, de tekintsünk vezércsillagunkra 1848-ra, onnan merítsünk megedzett ifjúi erőt. vegyük fel az abbanhagyott