Református főgimnázium, Debrecen, 1907

17 prédikátor: 1, Bélyei Péter, debreceni papra: 3, Vecsei Sámuel, h.-böszörményi papra: 7, Halmi István, debr. tractus seniorra és szoboszlói papra: 7, Héczei Dániel, k.-szolnoki seniorra és peéri papra: 27, Hunyadi Ferenc, debr. papra és generális notariusra: 70, Sinai Miklós, debr. professorra: 135. Még ezek után is szaporodott egynehány voxal és Sinai urnák vivát kiáltatott. Tiszt. Sinai úr magát sírva mentegette, kérvén a confrater­nitást, hogy ily nagy kísértetre ne tegyék ki. De a suffragiumok pluralitása mellett minden látta, hogy a mostani környül állások épen olyan kemény vállú superintendenst kívánnak. Azután a tanács­kozás arról volt, hogy a felesketés holnapra maradjon-e ? Néme­lyek azt javasolták, de a nagyobb rész abban egyezett meg, hogy most mindjárt véghez menjen. Azért tiszt. Sinai úr minekutánna ezen szoros ügyben a secu­larisok inpetitiójok ellen a confraternitás segítségét és egyező értel­mét kikérte, letérdepelt a ház deszkájára 3 idősb seniorok, u. m.: Csete Mihály kunsági, Héczei Dániel k.-szolnoki és Hunyadi Sámuel érmelyéki, kezeiket fejére tették. Az esküvés formáját Halmi István, debreceni senior a Lampe vagy Ember Pál ecclesiai históriájából pag. 719. olvasván, ő kegyelmét feleskették. De az érette való könyörgés elmaradt. Ekkor mindjárt Sebők Sz. Miklósi Sámuel prosenior és Kalmár Pál ugocsai új senior urak által az egész dolog megjelentetett főcurator ürnak etc., ki már ekkor ebédnél ülvén, be sem eresztette a két deputált seniort, hanem kijővén a tornácba hozzájuk, ezt felelte, hogy: sem ezen papi gyűlést törvé­nyesnek,, sem a választott superintendenst annak lenni nem isme­rem. Ezen durva válasz referáltatván, két új esperesteket, u. m. Eresei Sámuelt biharinak, Kalmár Pált ugocsainak az új superintendens úr feleskette és ezzel a mi gyűlésünk is d. u. 2 órakor eloszla". Ezzel a nevezetes püspöktétellel kezdődik Sinay kalváriajá­rása. Feljutott ugyan az egyházában elérhető legmagasabb polcra, az új hivatallal jelentékeny hatalom is jutott kezébe, de a szem­hatái tele volt viharos fellegekkel. A világi urak álláspontját teljes határozottsággal kifejezte az a rövid, rideg felelet, melyet a főgondnok a jelentést tevő két esperesnek adott: ők nem ismerik el törvényesnek az egész válasz­tást, Sinayt sem tekintik püspöknek. Ezen állásfoglalásukban joggal támaszkodhattak az 1734-ki bodrogkeresztúri gyűlés határozataira Főgimn. értesítő. 2

Next

/
Thumbnails
Contents