Református főgimnázium, Debrecen, 1906

44 vagy valami más tulajdonságuk után (ebír. fakín, gólyahír, mámorka) adtak nevet. Van persze köztük sok sikerült mellett kevésbbé sikerűit is. De mindeniken meglátszik azért, hogy alkotójuk népnyelvi analó­giák szerint járt el. Egyik természettudósunk 1 a természetrajz műnyelvéről írt dolgozataiban kifogásolta is Diószegiék egyik-másik merészebb alko­tású szavát. Diószegiék védelmére ekkor nem kisebb ember emelte föl szavát, mint maga a legmagyarabb költő: Arany János, kinek véleménye a magyar nyelv dolgaiban nyom a latban valamelyest. 2 Alapos magyarázattal szolgált s a népnyelv alapján kimutatta, hogy a Füvészkönyvben hibáztatott félszer, nyakó, mozsárvirág, szurdancs, szironták, libatopp, bigebecö, porhon szavak alkotása a népnyelv tanúsága szerint nem a hibáztatónak, hanem igenis a Füvészkönyv szerzőinek ad igazat; ahogy ők a szavak alkotásában eljártak, „bizony a népnyelv és észjárás nagy ismeretével tették". Népnyelvi példák mutatják, hogy Diószegiéknek a szóalkotás­ban tanúsított merészsége népnyelvi analógiák után indúl. A nép sem él mindig hosszadalmas körülírásokkal. A hosszú lábu, hát­középig felhúzott nadrágú zsidót nem nyakig érő lábú, hanem nyakigláb zsidónak nevezi, a rossz asztalost meg, aki sok deszkát elront, míg egy asztalt összetákol, deszkakár-nak csúfolja, a kinincs szó is megtalálja a maga analógiáját a népmesék Több sincs király­fiában stb. Helyes úton jártak Diószegiék a nomenklatúra megal­kotásában, nagy kár, hogy a nyelvújítás túlzói eltérítették a bota­nikát ettől a csapástól. Bugát Pál 1841-ben megjelent Természettudományi szóhal­mazata a legrikítóbb példája, hova jutott volna a magyar növény­tudomány, ha vissza nem tér a Diószegiék jó magyar nyelvérzék­kel megalkotott elnevezéseihez. Bugát maga bevallja, hogy szavai megalkotásánál nem volt tekintettel a magyar nyelvtörvényekre. 0 újított derűre-borúra. Diószegiék ellenben, ahol tehetik, mindig hangsúlyozzák, hogy a régi jó magyar neveket mind megtartották, csak a kénytelenség vitte őket újításra: „A régi nevekből több megmaradt nemi névnek 300-nál, a mennyit előre ingyen sem lehetett volna reményleni. Igen is, mert minden meghagyható neve­1 Fialovszky Lajos. Nyelvőr VI. 550. VII. 74. VIII. 413. 2 Arany János. Észrevételek. Hátrahagyott iratai és levelezése. II. 378.

Next

/
Thumbnails
Contents