Református főgimnázium, Debrecen, 1906

4 pöre a főiskolával stb.) igyekeztem irodalomtörténeti tudásunknak új adatokkal szolgálatára lenni, így munkámat — legalább e részeiben -— forrásértékűvé tenni. Ha kettős célomat, t. i. a Füvészkönyv megjelenése körülményeinek, sorsának s jelentőségének hü képét adni, másrészt új adatokkal gyarapítani irodalomtörténeti tudásunkat, sikerült elérnem, úgy hitem szerint eltaláltam a megemlékezésnek azt a módját, mely a két tudós szerző emlékezetéhez legillendőbb, legméltóbb. Debrecen, 1907 március havában. I. A Füvészkönyv írói. A következő ténnyel állunk szemközt. Éppen száz évvel ezelőtt a magyar tudományosságra nagyon kedvezőtlen időben megjelenik egy könyv, mely minden ízében tudományos és mindenek fölött magyar. Hangsúlyoznunk kell mind a kettőt, mert az 1807-ben megjelent első magyar nyelven írt tudományos botanika jelentőségének mérlegelésénél ez a két szempont az uralkodó. A kor nem kedvezett sem egyiknek, sem másiknak. A politikában mily súlyos bilincsek alatt nyögött a nemzeti eszme, azt vázolni is fölösleges, annyira köztudomású. Külső nyomás és belső tunyaság tették fullasztóvá levegőjét. Mikor Felsőbüki Nagy Pál a jobbágyok terhei megkönnyítésének gondalatát csak megpendíti, követtársai keményen letorkolják: Ne stultiset! (Ne bolondozzon!) Ez a ne stultiset az uralkodó jelszó az irodalomban is. A Martinovicsék mozgalmának vérbefojtása mint elriasztó emlék, mint sárga, nehéz köd ül az irodalmi emberek lelkén. A széphalmi mester, kit súlyos börtönben töltött hat év győzött .meg ennek a jelszónak nagyon is komoly voltáról, csak nagy félénken kezdi szövögetni az irodalmi összeköttetések széttépett szálait, gondosan ügyelve, hogy durva beavatkozásra okot ne adjon.