Református főgimnázium, Debrecen, 1906

24 Carolus Rayger) munkái, melyekben megemlékezvén a hazánkban tett utazásuk tapasztalatairól, leírják s a magok szempontjából tárgyalják növényzetét is. Részben hazai papok, tudósok, többnyire azonban szintén orvosoké (Pétsi Lukács, Bevthe András, Lippai János, Dukány Kristóf, Spilenberger Pál, a XVIII. században: Páriz-Pápai András, Krámer György, Csapó József stb.), kik a gyógyító erejű füvek hasznait közlik, sokszor naiv, gyermekes babonákat is belevegyítve közléseikbe, aminthogy az orvosi tudomány akkor még nem vált külön a babonás kuruzslástól. Érdemük azonban, hogy számos régi magyar növényelnevezés emlékét őrizték meg a mai kor számára. Gyakorlati hasznuk is megvolt a maguk korában. Debrecené a dicsőség, hogy e gyakorlati céllal írt munkák közül az első, a maga korában és jóval később is igen elterjedt és népszerű magyar nyelven írt úgynevezett herbárium debreceni ember munkája. A debreceni újonnan alakult kálvinista egyház első papja. Melius Juhász Péter írta. Címe: „Herbárium. Az Fáknac, Füveknec Nevekről, Természetekről, és hasznairól, Magyar nyelvre és ez rendre hoszta az Doctorok Könyveiből az Horhi Melius Peter. Nyomtattot Colosvárot Heltai Gáspárné Mühellyébe. 1578. Esztendőben".

2 A címből is látható, hogy gyakorlati céllal írott könyv. Minden növény tárgyalásánál előbb az elnevezést adja meg deákul, magyarul és németül, azután leírja külsejét, elmondja, milyen a természete, mik a belső és külső hasznai. így pl. hogy a saláta jó fő- és gyomorfájásra, árpaliszttel jó minden tüzes daganatra, kígyó, skorpió, pók csípésére, a belőle készített szirup mellszúrásra. A rjentiana (keserű gyökér) mirrhával, porrá tört rákszemmel veszett eb marását gyógyítja, borban jő asszu kórság ellen, oldalfájásra is jó a kifacsart leve; külsőleg eves sebeket, himlőt, orbáncot gyógyít. Eljárása jellemzéseül közlöm az aranyvirágról szóló részt (70.1.) „De Chrysanthemo. Chrysanthemum. Réti arany virág. Goldwisenblum. 2Egy rongyollott, de igen értékes példánya a debr. főiskola tulajdonában H. 795. a. jelzéssel. Igen sok latin és magyar nyelvű, részben egykorú bejegyzéssel. Sok kézen ment keresztül. Legrégibb tulajdonosa Apáti Miklós, ki e példányt a szerző menyétől kapta.