Református főgimnázium, Debrecen, 1906

fáradságos munkával, minden anyagi jutalmazás kilátása nélkül, az alapítványok számadásait véglegesen rendezte. A főiskola levéltárában megőrzött számadásai pedáns pontosságáról tesznek tanúbizonyságot. A főiskola ügyét önzetlenül szolgálta. Külön munkáiért semmiféle jutalmazást nem kért, sem perceptori fizetésének csekély voltát fel nem panaszolta. Állását nobile officiumnak tekintette s teljes odaadással végezte kötelességét. 1823-ban lemondott állásáról, de aztán látva, hogy e lépésével nagv zavart okozhatna a pénztári kezelésben, lemondását visszavonta. 1825-ben, hivatkozva arra, hogy testvérei mind elhaltak mellőle s egymagára maradva, hogy e „valóságos rabságából felszabadítódon", újból, most már visszavonhatatlanul lemondott. Hosszas kérésre csupán annyit tett meg, hogy az utódjául választott Földi János perceptort hivatalába bevezette s egy évig a kezelésben útbaigazításokkal ellátta. Terhes hivataloskodása és a városi ügyekben való szorgoskodása mellett (nevezetes része van a Füvészkert megalkotásának és a nagyerdei fürdőház építésének előmunkálataiban) irodalmi munkálkodása sem szünetelt. Még 1804-ben elkészült, de csak 1815-ben jelent meg névtelenül a Ludas Matyi, Fazekas legnépszerűbb munkája, mely azóta több mint tizenkét kiadásban forog a köznép és müveit közönség kezén. Mint a jobbágyok szomorú sorsára költői formában, de elég érthetően rámutató iránymü, nevezetes helye jut a demokrata eszmék magyarországi fejlődését határcölöpökként kijelölő müvek sorában. Mint költői munka, kerekded befejezettségével, friss komikai hangjával válik ki kortársai közül. 1819-ben megindítja a nagy népszerűségre szert tett Debreceni kalendáriumot, melyet egész haláláig ügyesen és nagy kedvvei szerkeszt. 1826-ban egy csillagászati művet ad ki, a Tsillagórát, melynek útmutatása szerint az ember tiszta éjjeleken a csillagok állásából meghatározhatja az idő múlását. Közben egy-egy szép verssel örvendeztette meg tisztelőit, közöttük néhány igen sikerült, hangulatos költeménnyel (Hortobágyi dal, Nyári esti dal stb.). Kéziratban járták be a környéket, némelyikhez dallam is készült. Összegyűjtve csak jóval halála után jelentek meg 1836-ban Lovász Imre kiadásában. Mint jó kálvinista, nevét az énekeskönyvben is megörökítette. Ő szerzette a 127. dicséretet (Oh mely nagy az oly ember boldogsága, kinek igazán gyűlt minden jószága stb.).