Református főgimnázium, Debrecen, 1906

19 Fazekas eljárása egyben menthetetlen. Oly durva hangon intézte támadásait Kazinczy ellen, amilyent használni semmiképen nem volt szabad. Viszont azonban azt sem szabad elhallgatni, hogy Kazinczy is néhány levelében oly — enyhén szólva — erős kifejezésekben emlékezik meg Fazekasról, hogy az ember szinte nem érti, miként kerülhettek ki a jóízlést mindenek fölé helyező stílmüvész tolla alól. Fazekas ezekről tudomást szerzett, akkor aztán ö is neki eresztette a tollát istenigazában. A jelmondatba való belekötés Fazekas részéről kicsinyes dolog volt. De éppen a fent említett okból sokkal inkább érthető, mint Kazinczy, mikor a Ludas Matyit megjelenése alkalmával egyenesen ellene intézett gúnyiratnak tartotta, holott abba efféle célzatot belemagyarázni csakugyan teljességgel lehetetlen, annyira hiányzik hozzá minden alap. Szóval, ebben a porben nem csupán Fazekas ártott magának, a benne való szereplés nem hozott dicsőséget egyik félre sem. A pör előtt Kazinczy még igen hizelgően, úgy emlékezik meg róla (Gsereyhez 180G május 29-én irt levelében), mint aki „Csokonaynak kedves barátja s poetizáló s botanizáló társa volt és Csokonay hozzája a lélek physionomiájában igen sokat hasonlított", továbbá mint aki egyedül alkalmas arra, hogy az elhunyt Csokonai munkáit kiadja (Szentgyörgyihez intézett levele 1805 március 6.). Ettől kezdve egészen elhidegültek egymástól, levelezésük is egészen félbeszakadt. Hozzájárult a Mondolat megjelenése is, melyet a korukbeliek egyenesen Fazekas és Diószegi munkájának tartottak, holott Diószegi egyáltalán nem vett benne részt, Fazekas is jelentéktelenül. Külsőleg teljes szakítás nincs ugyan közöttük. 1807 júliusában Fazekas és Diószegi a Füvészkönyv egy példányát küldik neki ajándékba, amit ő 1811-ben összegyűjtött munkáinak Fazekas számára küldött egy példányával viszonoz. Szentgyörgyihez írt levelében (1807 július 9.) írja, hogy nincs keserűség a szívében, több ízben barátságosan tisztelteti; az 1811-iki tűzvész alkalmából részvéttel kérdezősködik Fazekas Istvánnál, vájjon Fazekas Mihály sok kárt szenvedett-e, bécsi útjából (1812) ritka magvakat hoz magával a bécsi botanikus kertből s küldi Fazekasnak; de azért a régi barátságos viszony soha nem állott vissza többé köztük. 2*