Református főgimnázium, Debrecen, 1904

4 A légkör elektromossága. Az égi háború jelenségei, a villámlás, mennydörgés már régóta foglalkoztatták a tudósokat; mindamellett ezen jelenségek hosszú időn át rejtélyül maradtak, mig végre Franklin Benjáminnak sikerült egy szerencsés kísérlettel a vilámnak és az elektromosságnak azonosságát kimutatni. A villám a különböző nemű elektromosságok kiegyenlítődése két felhő, vagy pedig a felhő és a föld között. Ismeretes az a tény, hogy a villám a legesősebb felhőből tör elő, amennyiben nagy villámlás után jobban esik; tényleg ugyanis a nagyobb eső előzi meg a villámot, de az esőnek több időre van szüksége, hogy hozzánk érjen; ezért látjuk előbb a villámot. E tény a viharfelhők vízgőzének elektromos voltára vall. Dove figyelte meg először, hogy hideg és meleg légáram találkozása vihart okoz, melynek oka abban keresendő, hogy csöppesüléskor a felület kisebb lesz, miáltal a vízgőz elektromosságának egyrésze fölszabadul. A viharfelhők a földi tárgyakon megosztást létesítenek; az ellentett elektromosságot vonzzák s az egyneműt a földbe taszítják. Egyesülés után a felhő megosztó hatása megszűnvén a földbe taszított villamosság visszatér a földi tárgyba. Ezen visszaütés hatása hasonló a villámcsapáséhoz. A levegőben tiszta időben is van elektromosság. Derült időben a levegő villamossága rendesen pozitív s a talajé negatív; köztük egy-két méteres semleges réteg van. E szerint a potenciál a levegőben derült időben pozitív, azaz nagyobb mint a föld potenciálja, melyet közönséges körülmények között zérus értékűnek veszünk. A potenciálesés a magassággal növekszik. Kevésbbé jelentékeny magasságra nézve azt találták, hogy a potenciálesés a magassággal arányos. A föld elektromos mezeje homogénnek tekinthető, melynek nívófelületei a föld felületével