Református főgimnázium, Debrecen, 1904

9 géséről igen eltérő a tudósok véleménye. A különböző elméletek általában három elmélet körül csoportosúlnak. A legrégibb a Volta elmélete; ezt később háttérbe szorította Exner elmélete; a legújabb pedig a levegő ionelmélete, melyet Elster és Geitel állítottak fel. A légköri elektromosság eredetét eleinte a légtömegek súrlódásával magyarázták. Volta mutatta ki először, hogy a párolgás elektromosság forrása. Volta elmélete szerint a föld felületén történő párolgás elektromos megoszlást létesít és ez okozza a légkör villamos jelenségeit. A föld elektromossága negatív, a felszálló vízgőzé pedig, mely a tengerek és, az édes vizek párolgásánál keletkezik, pozitív. Ép így a növényi élet folyamatainál fellépő szénsav pozitív elektromosságot visz a levegőbe, míg a negatív a talajban marad. Volta főleg a földfelületnek a vízgőzzel vagy a levegővel való súrlódásának tulajdonította ezen elektromos megoszlást. így a levegő pozitív, a talaj pedig negatív elektromosságának veendő. Ezen párolgási elmélet úgyszólván napjainkig fentartotta magát. Exner ezen elméletet potenciálelméleti úton megcáfolta azon tapasztalati tény alapján, hogy a potenciálesés a magassággal nő. Exner elmélete szerint a föld negatív elektromosságú, a levegő ellenben nem elektromos. E szerint a potenciálnak fordítva arányosnak kell lennie a föld középpontjától mért távolsággal. Minthogy a levegő bármely pontjában a potenciál pozitív, azért a föld elektromosságának negatívnak kell lennie. Laplace-Poisson már említett tétele szerint: 'c)

2V | c)

2V , c)

2V _ a „ Essék össze a z iránya a földfelület normálisával, mint előbb s akkor kapjuk, hogy ^V _ cPV ^z

2 - dn

2 = — 4