Református főgimnázium, Debrecen, 1902

27 mert a szent vendégbarátságot pénzért árulták a fogadósok, sohasem nézte őket jó szemmel a görög felfogás, a mely azt a vallás rendelte szent kötelességnek tekintette. Pedig már akkor a régi patriarehalis vendégszeret mindenütt kihűlőben volt, hiszen sok helyt már a magánemberek is csak külső illendőségből fogadták be az idegent, a családtól távol eső szobában (;

:v,

;>

v) adtak neki szállást. Első nap még magukhoz hívták ebédre, de azután szobájába küldték az ételt. Így már körülbelől annyit jelentett a vendégszeretet, mint a magyar közmondás: »Egy nap vendég, más nap menj ék!" A vendégnek nyújtott oltalommal kapcsolatban kell szólnunk az emberszeretetnek arról a munkájáról, a melyet más szűkölködők kel szemben gyakoroltak, így pl. a koldusokkal és az esedezőkkel. Koldus -z

My_zc yolt az a helybeli vagy vidéki szegény ember, a ki anyagi nyomorában a gazdagok ajtaján alamizsnáért bekopogtatott. Rendesen alsóbb néposztályból való volt, Egy pár falatmaradékkal elégítették ki, hogy lerázzák a nyakukról. Esedezőnek (^"•IÍ) azt tartották, a ki valamely pillanatnyi szükségében, szorongattatásában vagy üldöztetésében folyamodott résztvevő emberek oltalmáért. Kívánságát, tőle a segítséget semmiféle ügyben nem volt szabad megtagadni, hiszen ő is a Zeus oltalma alatt állott, a mint az esedezők jelvényével, az olajággal kezében közeledett az oltárhoz vagy borult valakinek a lábához. Végül legyen szabad egy pár szót szólnom a vendégbarátság hármas jelentőségéről. A vendégbaráti intézmény létrejöttének kulturális jelentősége az volt, hogy sokkal bátrabban indulhatott mindenki akár kereskedelmi céllal, akár tisztán tudásvágyból utazásokra, úgy hogy nagyban elősegítette a kereskedelem- és ipar kifejlődését, az egyeseknél addig rejtve élő mii-