Református főgimnázium, Debrecen, 1902

25 való vendégszeretet; belőle szűrődtek le a többi józanabb korlátok közt mozgó, szűkebb körű alkalmazásai, a mikor egyes személyek vagy legfeljebb családtagok közt áll fenn ilyen bensőbb viszony, bár eredetileg ilyenek adták az alkalmat az általános vendégbarátság szükséges voltának a felismerésére. A véletlenül kötött, futólagos ismeretségből ugyanis sokszor tartósabb barátság keletkezett a gazda és vendége közt, a melyet a távolból is fenntartottak, sőt családjukban örökül is hagytak. Ezt nevezhetnők személyek vagy családok közti vendégszeretetnek. Barátságukat elváláskor kölcsönös ajándékokkal pecsételték meg. A homerosi ember az ő naiv természetességével szinte megvárja gazdájától a vendégajándékot s kívánságát el se titkolja. A későbbi korban kerül divatba az ajándékadás mellett az a szokás, hogy ketté törnek valamely tárgyat, gyűrűt, pénzdarabot stb., annak felét a vendég vitte el, hogy azzal akár ő, akár utódai igazolhassák magukat, mint a család vendégbarátai E szokás alkalmazása már inkább a kereskedelmi vagy más érdekből kötött szövetségeknél volt helyén, azaz, a melyek már inkább jogi természetű szerződések voltak, mint baráti viszonyok. Sajátságos görög intézmény volt egyes városoknak egymással kötött vendégbarátsága. Hozzá hasonló a római történetben az italiai és latin jogú városok jogi helyzetének alakúlása. Későbbi időben fejlődött ki s tisztán politikai érdekből kötött szövetkezés. Hátra van még az a faja a vendégbarátságnak, a mely egyes emberek és egy város közt köttetett. Valaki elhagyja hazáját, de új otthonában is megőrzi iránta jó emlékét, volt földijeit pedig egyenesen vendégbarátjainak tekinti, ügyeiket magáévá teszi, segítségükre van, úgy hogy hálából az egész állam megválasztja vendégbarátjának. Van arra is eset, hogy gazdag embe-