Református főgimnázium, Debrecen, 1902

20 időbe visszamegy. Vendégbaráti viszonyok kötéséről, különböző fajairól, a legrégibb irodalmi emlékeken kezdve, vannak adataink. Homeros több példát mond el részletesen; azonkiviil számos tudósítás, hivatkozás és célzás található költeményeiben a vendégbarátságról. Legfontosabb és e szempontból közkeletű helyek egyike az Ilias VI. énekének az a szakasza, a melyben Glaukos és Diomedes újítják fel őseik vendégbaráti viszonyát. Mint ellenfelek találkoznak a csatatéren: Diomedes görög, Glaukos trójai részről, hogy párviadalt víjanak egymással. Az összecsapás előtt Diomedes megkérdi Glaukostól nevét és származását Glaukos elmondja ősei történetét, hogy atyja Hippoloclios, nagyatyja Bellerophontes volt. A mint Diomedes Bellerophontes nevét hallja, örömmel kiált fel s földbe ütvén lándzsáját, nyájasan üdvözli Glaukost, mondván: „Hisz' akkor mi ősi vendégbarátok vagyunk, mert az én nagyatyám, Oineus vendégéül látta házában Bellerophontest s kölcsönösen meg is ajándékozták egymást. Kerüljük hát mi is egymás fegyverét, hiszen van nekem kit ölni eleget a trójaiakból s neked is a görögökből! hanem cseréljük ki fegyverzetünket, hadd lássa más is, hogy mi ősi vendégbarátságban élünk egymással!" — íme. a rettenthetetlen Diomedes, a ki vitézi büszkeségében és féktelen harcvágyában istenekre sem fél emelni fegyverét, a vendégjog szentsége előtt leteszi dárdáját és baráti jobbját nyújtja ellenfelének; lemond a dicsőségről, hogy ismét leölje a trójaiaknak egy főbb emberét. — Az olvasó lelkére szinte üdítően hat a kíméletlen harci riadalom közt ez a szíves baráti szó, a mely bizonyságot tesz arról, hogy az öldöklésben eldurvúlt harcosok szívében is mily féltve őrzötten él az adott szó szentsége és a nemes emberbaráti érzés. Még több példája van az Odysseiában, a mely különben is békésebb világban játszik és szelídebb érzelmeknek van szentelve. Odysseus többször