Református főgimnázium, Debrecen, 1902

III. Székfoglaló értekezés. Tanári beiktatása alkalmával felolvasta : Dr. Szeremley Béla. Főtiszteletű és Méltóságos Püspök Úr! Méltóságos Főgondnok Úr! Nagytiszteletű és Tekintetes Tanári Kar! Mélyen tisztelt Közönség! Nemes Tanuló Ifjúság! Miután csak most, beiktatásom után egy évvel, lépek e helyre, hogy székfoglaló értekezésemet megtartsam, abban a szerencsés helyzetben érzem magam, hogy nem csupán azért a szíves bizalomért mondhatok hálás köszönetet a Főt. és Mélt. Egyházkerületi Elnökségnek, a melylyel e díszes helyre elhívni kegyeskedett, hanem megköszönhetem azt a páratlan atyai jóindulatot, a melylyel pályámon első perctől kezdve kísért és kitüntetett, a Nt. és Tek. Tanári Karnak pedig megköszönhetem azt az önzetlen fáradozását, a melylyel munkakörömbe bevezetett, kezdő lépteimben bölcs tanácsaival irányított s hogy kollegiális szeretetére méltatni szíves volt. Most, miután megpróbáltam, most látom csak, mi az a munka, a melynek végzésére elhívattam. Tudom, milyen hivatást teljesíteti a mi főiskolánk viharos századokon át a szépért, nemesért, az igaz tudományért és megtisztított hitünkért vívott nehéz küzdelemben. Tudom, mily nagytudományú és tántoríthatatlan hitű férfiak voltak a kormányán e nehéz küzdelemben. Egyrészt kétség szállott meg gyengeségem érzetében, de