Református főgimnázium, Debrecen, 1902

13 nem tudjuk, mit bámuljunk jobban: a honszerelemtől átszellemült s bizodalmát a nemzet erejébe vetett vezért-e, avagy a szabadság és hazaszeretettől áthatott nemzetnek önfeláldozó áldozatkészségét, melyet a síri csöndből egyszerre felhangzó „Megadjuk" szóval ajánl meg a fenyegetett haza oltárára. Ezt a szellemet, ezt a lelkesedést Kossuth teremtette; ezért lett jutalma a nép imádata; ezért volt ő egy újkori „páter patriae" „Kossuth apánk" néven; kora is ezért viseli még ma is a „Kossnth-világ" nevet, S amint egykor neve a honvédnek harci riadó volt a csaták zajában: azonképen lelkesíti még az utókort is az ő „izenete". * * * Elkövetkezett a népek történetében annyiszor ismétlődő jelenet, melyben nem a győzőké a pálma és nem az igazságé a győzelem. A hazában a nagy küzdelem után „lőn némaság, lőn éj, gonosz, vak Elestünk mint a zsibbadott tag, Szívünk maradt csak melegen." S míg itthon elnémult ajkunkon a szó s a magyar névre a politikai enyészet sötét fátyla borult: azalatt külföldön szólalt meg Kossuth hatalmas szózata, fennen hirdetve: „Nincs elveszve Magyarország". A hontalanság, a száműzetés töviskoszorújával fején bejárja az ó és új világ szabad nemzeteit, ékesszólásával , rokonszenvet keltve elbukott nemzete iránt. Eletének felét: 45 évet idegenben, bujdosásban tölt el, küzdve ezer bajjal, de nemzete jobb jövőjébe vetett hitét soha fel nem adva s a nemzeti függetlenség eszméjétől soha el nem tántorodva. A haza függetlenségének megtestesült géniusza volt ő, ki 70 hosszú éven át nem szűnt meg hirdetni nemzetének Amerika népéhez intézett bucsuszózatát: Amerika népe! Soha ne add fel természetadta függetlenségedet.