Református főgimnázium, Debrecen, 1901

10 példány 1664-ből van keltezve, ennek ajánlása pedig 1674-ből kelt. Ezen évszám, valamint a mű kiadójának dicsőítő verse, melynek előadásmódjából világosan kiérezhetni, hogy a még élő Gyöngyösihez intézi szavait, azt bizonyítja, hogy e kiadás még Gyöngyösi életében jelent meg s valószínűleg a második vagy harmadik kiadás lehetett. Ránk nézve ez azért fontos, mert e kiadás helyesírása hajszálnyira egyezik a fordítások helyesírásával. Még hibái és különösségei is tökéletesen azonosak; aki a kettőt egymás után elolvassa, föltétlen bizonyosságot szerez róla. E szerint a fordítások másolója és a Murányi Vénus egykorú kiadásának másolója, esetleg kiadója is egy és ugyanazon ember. Ha tehát az említett kiadás nem lenne hiányos és tudnók a kiadó nevét, akkor már bizonyos nyomon lehetne indulni. Sajnos, ezt nem tehetjük. De nincs is föltétlen szükségünk rá, mert mi következik abból, hogy a fordítások kézírása Gyöngyösi korából való? Az, hogy e fordításokat más nem készíthette, mint maga Gyöngyösi. Azt, ugyanis még föltehetjük, hogy száz évvel Gyöngyösi halála után akadt olyan ügyes utánzója a nagy költőnek, aki tévedésbe ejthet bennünket a rendkívül ügyes utánzással, de hogy Gyöngyösi elődei és kortársai között egy sem volt, aki csak nyomába is tudott volna hágni verselési ügyesség és nyelvi csiszoltság dolgában, azt fölösleges bizonyítani. Ha az egykorú verselők nehézkes, száraz, döcögős verseit átolvassuk, belátjuk, hogy azok bizony nem írhatták a három fordított Ovidiusi levél folyamatos, könyedén gördülő, ritmikus sorait. De már most önkényt fölvetődik a kérdés: ha Gyöngyösi egyik kiadójának birtokában voltak e fordítások, miért nem nyomatta ki őket Gyöngyösi egyéb munkáival együtt ? Nagy Sándor egyedüli oknak azt hozza fel, hogy Gyöngyösi az egy Murányi Vénuson kivül több munkáját nem adta ki nyomtatásban s így e fordításokat annál kevésbé, „mert ezekre sokkal kevesebb súlyt helyezett, mint eredeti munkáira."