Református főgimnázium, Debrecen, 1890
I. Mélyentiszlelt nagyérdemű közönség! Főiskolánk fejlődése s haladásának igazkeblü barátai! Nemes tanuló ifjúság! A mult 18 8' J/ 9 0-dik iskolai év lezárultával főiskolánkban két tanszék jött üresedésbe. Nem a halál sötét angyala ragadta el tőlünk a tanférfiakat, kik e tanszékeken dicsekedéseink valának ; sem kényszerítő körülmények, testiek vagy lelkiek nem forogtak fen, melyek miatt válniok kellett tanintézetünktől, hanem szabadakaratjukból önkéntesen mondottak le tanári állásukról. Márk Pál főgymnasiumi tanár, ki az 185 s/ 9-diki iskolai évtől kezdve a mult tanév végéig, tehát teljes 32 éven át végezte teendőit nagy lelki buzgósággal és szorgalommal, egészen tanári hivatalának szentelve minden idejét és erejét, hűséggel forgolódott munka körében, és méltán fájlalnunk kell, hogy búcsútvett az alma matertől, melynek ő annyira hű és igazi munkása volt. De másfelől megérdemli, hogy az elfáradt szolgának legyen nyugodalma is a hosszú munka után, és élvezze lelki gyönyörrel életének hátralévő napjaiban a hűen elvégzett munka bérét, az édes pihenést, megnyugtató önérzettel. Tartsa meg a gondviselés testi és lelki erőben még sokáig! hogy láthassa az ő szeretett főiskolájának növekedését és fejlődését, mely neki annyi igazi örömet szerez. A másik tanférfiu, ki főiskolánktól búcsút vett, Bicsöfi József theol. akadémiai tanár Rövid ideig tartott a viszony, melyben ő főiskolánkhoz állott. Mint rendes tanár 3 évet, mint segéd- és helyettes tanár 2 évet töltött el az akadémiában. De ezen rövid idő is elegendő volt arra, hogy az összeköttetés legbensőbb és legigazabb legyen, melyet legkevésbé sem gyöngit az meg, hogy külsőleg és névleg főiskolánkhoz nem tartozik; a tudományszeretet, melyet e főiskola kebelén megszokott, majd kifejtett, és arról szép tanúbizonyságot tett: lelkében és szivében továbbra is e főiskolához fűzi őt. A tudományok ezen templomából egy másik templomba ment át folytatni gyakorlatban azon elméletet, melynek hivatott fejtegetője s hirdetője volt itt; most a hivek
