Református főgimnázium, Debrecen, 1890

X val s uiódnélkiil való kiabálásával szerencsésen tönkre is tett. Volt is érte mit hallgatnia. Az intézetben töltött első évek alatt Schiller volt a Carolinum alkalmi költője, s ha a herczeg, vagy ennek kedvese, Hohenheim grófnő tiszteletére ünnepet rendezett az intézet, Schiller mindig kitett magáért a legáradozóbb magasztalásoktól duzzadó verseivel. Oly nagy volt itt a katonai dressura, hogy még az a tűrhetetlen elnyomatás, a melyet szenvedniük kellett, sem volt képes az ifjak szellemét önálló Ítélet kimondására birni. A phrasis, a minden gondolat nélkül való üres szólam burjánzott föl közöttük, s minthogy az ifjúi keblekben lüktető életerő egyedül ebben az alakban juthatott némileg nyilatkozásra, nem csoda, ha a legizetlenebb bombast túlzásaiba tévedtek. De a mint Schiller önállósága és öntudata ébredezni kezdett, ugy foszlott szét s enyészett el lassanként a Carolinum növendékének elfogultsága. Az az éles ellentét, mely az itt uralkodó külső kényszer, korlátozás, s a szabad fejlődés elfojtása-, és az erkölcsi ugy, mint az emberi ösztönök, hajlamok és kívánságok között fenállott: idővel szükségképen érezhetővé vált. A húsz éves ifjú azt a zsarnoki nyomást, a mely alatt élt, más szemekkel kezdte nézni és a leendő költő geniusa feltámadt s kezdte magáról lerázni fogságának bilincseit. Minél nagyobb volt a kényszer, annál hatalmasabban nőtt benne a szabadság után való vágyódás, s az ellentétes viszonyok eszményitése. És minél kevésbé ismerte a világot és az embereket, annál ragyogóbban vagy sötétebben rajzolta le képzelete azokat, a kiket hozzá hasonlólag a szabadság szeretetének égi tüze hatott át, vagy a kik vele ellenkezőleg az ifjúságnak lángoló életösztönét elfojtották s bilincsbe verték. Képzelete eképen csupa szörny- és titáni jellemeket teremtett, a világot zsarnoksággal és bűnnel teljesnek rajzolta le, a melyen az emberiségért erőszakkal kell bosszút állani: a „Haramják" terve megfogamzott lelkében. Ő maga s Carolinumbeli barátai voltak a darab hősei, az ő belső küzdelmeiknek kellett a „Haramják" -ban szélsőségig fokozott eszményitett kifejezést nyerniök. Ilét évet töltött már Schiller a Károly akadémia gyűlöletes falai között, s remélte, hogy végre valahára szárnyaira bocsátják már onnan. Azonban a promotióra irt értekezése „a physiologia pJiilosophiája" botránkozást keltett professoraiban, mert még oly kiváló tekintélyekkel szemben is, a minő pl. Haller volt, Jobban-tudni-akarás"-ra vetemedett. A herczeg ennélfogva elrendelte, hogy Schiller még egy évig az akadémián maradjon, hogy a tekintélyek előtt való meghajlást megtanulja. Természetesen ennek épen az ellenkezőjét mozdította elő ez a parancs. Mert most még annál inkább forrott a benső érettségre jutott ifjú lelké-