Református főgimnázium, Debrecen, 1884

18 „Hogy levelem terhel, ne neheztelj: szűz nagyanyánknak Dolgában, hozzád drága poéta jövök. Mégha tovább késem, mely bizva reám van, az ifjú Gyülekezet, méltán pörbe ma holnap idéz, Ha szól (mely az idén itten készült) szövétnek Már fogytára siet; már oda része nagyobb. Ennek nálunk is van ugyan mártója; sokaknál Mézes (eszembe ha még jutna) pogács sütő" Bérekesztve ilyeténképen: „Ládát is küldök, berakhatd, melybe barátom Élj! s vakarits egy-két verset, ha lészen üdőd"') Ha az első vers után hidegséget érzett Rajnis a silány poéta iránt, most már bosszantotta is szigorúságát e másodikbábeli latinos szórendje. Nem csoda, ha ez Ízetlen levél után, még kevésbé hajlandó levelére válaszolni s vele együtt kilépni. Nyugodt maradt, bár gondolhatja a sürgetésből, hogy Baróti megfogja előzni, serényen munkál müve jobbitgatásán, mig a pontosan számított idő letelik. Történik azonban hogy a két fél személyesen találkozik egymással. Baróti szemrehányó áradozása, Rajnis fukar szavusága ép' oly éles, mint érdekes szóvitára ragadta a két poétát. A vita mindkettőjükre jellemző és Szabó, ki minden csekélységet dobra üt, meglehetős tárgyilagosan irja le Holló barátjához írott levelében: 2) versengeni véle A mikoron kezdek, ily feleletre fakadt: ,Még fiatal lévén ilyen rámára tekertem Verseimet én is, most már felszabadítva vagyok, És szabadita ki fel ? vallyon ? s hát a mi tilalmas A fiatal korban, vén ideidre szabad ? Bár ugy légyen; hozasd vagy is hozd ide versedet, a mely Ifjúságodban láta, ha láta napot; Szedd az enyim mellé — lásuk meg mit nyom! — elhánytam Éppen mint eb előkölykit elhányni szokás; S engem mit tartatsz ? szerző vagyok, azzal elégedj A verst rám bizták: én vagyok abba király. Gondolnám, mi király, nem biztanak ebre szalonnát Adj okot; ok nélkül senki szavadra nem hajt." ') Baróti: Ujabb m. v. k. vers. 171—172 1. s) Baróti: Ujabb m. v. k. vers, 181 és 2 1.