Református főgimnázium, Debrecen, 1875

22 görög rómaiak és a keleti nemzetek vallásos nézeteit és szokásait egymáshoz fűzte, még nagyobb mértékben szerepel a magyar és a többi keleti vagy a szláv népek mythologiája között. Eddigi mythologiai irodalmunkat, mely különben még csak bölcsejében van, átalában két vonás jellemzi. Elsőben, őseink miveltségi és vallásos állapotainak nemzeti büszkeségből készakarva magasabb fokra emelése, némileg kiszinezése; másodszor a szláv mythologia tanulmányozásának elhanyagolása, a honnan pedig mythologiánkra a legtöbb világosságot várhatjuk. A nyelvészet és arehaeologia. Mindazon segédeszközök között, melyek őstörtén elmünk tisztázására eddig felhasználtattak, egy sem volt, sőt egy sincs mely annyi tévedést, balhiedelmet és hamis tényt hozott volna forgalomba mint a nyelvészkedés. Már fentebb emiitettem, hogy ezen nyelvészkedés a középkorban tudományos divat volt. Az ezt tanusitó számos példából végeredmény gyanánt az tűnik ki, hogy ezen nyelvészkedés egészen önkényes, és az illető szerzőnek egyéni nézetét vagy ötletét tükrözi vissza. Néhol classicai reminenscienciákat erőltetett fel, p. o. a lengyel krónikákban Krakó nevét a római Gracchusok családjával látjuk összekötve, néhol a nemzeti büszkeségnek hízelgett, mint p. o. Anonymusnál az Ungvár név magyarázata, néhol valami csodálatos eseményt akar (az etymologia által) hihetővé tenni, vagy gyakran megfordítva valamely név kedvéért rögtönöz a krónika iró valamely eseményt vagy mondát. De még sokkal veszedelmesebb tünemény a hivatatlan nyelvészkedésnek számtalan aberratiója az újkorban. Ostörténelmünknek hitelét ezek rontották meg legjobban. A nagy tudományú, és a nemzetiség ügyében halhatatlan érdemekkel biró Horváth István téved be különösen élete végén ezen őstörténelmi posványba, és a lidércz fény leginkább az egyes szavak némi ftülsö hasonlóságán elinduló nyelvészkedés vólt. Horváth István Ádámtól kezdve a Jézus Krisztusig mindent jásznak vagy magyarnak hirdetett; persa, görög egyiptomi miveltség az ö véleménye szerint mind magyar alapokon nyugodott. A muzeumi könyvtárban lévő számos kiadatlan kézirataiból látjuk, hogy a görög római történet íróknál, Herodot11 ál és Caesarnál előforduló számtalan népek közül alig van egy, melyet külön értekezésben, gyakran tanúságos és épen azért még jobban sajnálható eruditióval ne igyekezett volna