Református főgimnázium, Debrecen, 1875

6 lébe a westmünsteri apátságba temettetett el. Newton volt az első, ki a testek szabadon esését a föld és az illető testek közötti kölcsönös vonzerőnek tulajdonitá. Hogy a föld daczára a szabadon esö test vonzásának mozdulatlanul áll: ennek oka abban rejlik, hogy tömege minden rajta lévő testhez képest végetlenül nagy. — Másként áll a dolog a naprendszerben, hol a nap az összes bolygók tömegét felni múlja s ez által azokat saját tömege felé esni kényszeríti; ezen esés azonban a röperö által egyensulyoztatván, a két erő hatása mindenik bolygóra nézve a nap körül kerülékalaku (ellipsis) pályát eredményez. — Ezekután elmondhatjuk, hogy azon épületet, melynek alapját Copernicus megvetette, falait felépítette, Newton az általa fejtegetett s számtanikig bebizonyitot átalános nehézkedési törvénynyel betetőzte. — Newton nemcsak a nehézkedési erőnél, de átalában a természeti tünemények magyarázásánál a mennyiségtani bizonyitásmódot használta s e szakba vágó munkája: „a természetbölcselet elvei" (principia philosophiae naturalis) méltán a tudomány legnagyobb kincséül tekintetik. Newton volt az nj korban a parányelméletnek felelevenitöje. 0 nemcsak oly nagy kiadásban, minő naprendszerünk, tette tanulmánya tárgyává az anyag és erő törvényeit ; de éles elméjével kutatott a parányok világában is, és kereste az összes létezőknek alapelveit. Newton homlokegyenest ellenkező álláspontot foglalt el, mint Leibnitz. Ugyanis a testek lényegéül nem egyszerű monadokat vett fel. hanem bizonyos kiterjedéssel biró testecskéket, és igy felújította a parányelméletet, mely azó korban már Leucippus és Demokritus által fejtegethetett. Ezen elmélet értelme következő : minden test részekre osztható, de az oszthatóság nem terjed a végetlenig; végre is oly kis részecskékhez jut az ember, melyek épen ezért oszthatlanoknak, azaz atomoknak, (a privativum, tsij.vüS vágok) közönségesen parány oknak neveztetnek. Ezen parányokat már ugy tekinthetjük, mint az összes létezők végső lételveit. Megjegyzendő azonban, hogy a parányok mennviségtanilag még mindig gondolhatok oszthatóknak, de fizikailag nem; mennviségtanilag lehet mondani: félparány, negyedparány stb. phisikailag csak egész parány létezik. S épen ezen megkülönböztetés az, melyen Leibnitz és Newton meghasonlottak. Leibnitz előtt az oszthatatlan mathematikai pont lebegett; Newton előtt a legkisebb fizikai pont.