Református főgimnázium, Debrecen, 1875

I. NAGY PÁL SZÉKFOGLALÓ BESZÉDE 1874. okt. 11. Fötiszteletii püspök ur! Nagytiszteletii egyháztanács! Nagytiszteletii s tekintetes tanárkar! Nemes tanuló ifjúság! Me'lyen tisztelt közönség! Meghatva állok e helyen, belépendő ez ünnepélyes alkalommal azon nagyérdemű férfiak sorába, kiknek magasztos hivatásuk e főiskolában munkálni a tanuló ifjúság értelmi s erkölcsi fejlődését. Mielőtt azonban ama nagyfontosságú állást, mely elődöm s egykori tudós tanárom tekintetes Gelencei Pál ur leköszönésével üresedésbe jött s a fötiszteletii egyházkerület nagyra becsült bizalma folytán általam betöltetett, a természettani tanszéket tényleg is elfoglalnám: ünnepélyes beigtatásomat bevett szokásnál fogva rövid értekezéssel, — és pedig állásomhoz illöleg a természetbölcsészet köréből merített tanulmány felolvasásával, — kivánom eszközölni. Értekezésem, — melynek végig hallgatására mindenek előtt a mélyen tisztelt közönség szives figyelmeért esedezem, szól röviden és csak főbb vonásokban „az anyagi természet alapelveiről." Az ókori görög időktől le napjainkig a tennészetbölcsészek fő feladatukul tiizték ki magoknak a szervetlen testek mibenlétének értelmezésére az ész és tapasztalat által egyaránt elfogadható helyes elméletet állítani fel. E tekintetben három irány az, mely leginkább megragadja figyelmünket, u.m. az erövitatók, alakvitatók és parány vitatok (dynamismus, morphologismus, atomismus) elmélete. A két elsőt mint elavult nézeteket csak röviden; a harmadikat, — mint a tudomány mai álláspontjának megfelelőt, kissé terjedelmesebben fogom ismertetni. X