Református főgimnázium, Debrecen, 1856

4 mékenység mindég a kiáradás fokához van mérve, úgy hogy csak nagy áradás ulán várhatnak az egyiptomiak bőtermést; mert csak akkor rakhat le a Nilus elegendő iszapot, s csak akkor lephet el minden mivelhetö földet. Sőt magok a szyriaiak is előre megludják mondani a Nilus kiáradásából, millyen termésre számithatnak, miután csak nagy áradás után számithalnak esős évre. — A Nilus iszapja ugyan nagyon termékenyíti a földet, de még sem annyira hogy magosabb ipar mellett azt is trágyázni ne kellene. Tudják ezt a lakosok is, mert sokan még ott is a hol az ipar olly alant áll, hogy évenként csak egy termését veszik a földnek, s a hol sok föld éppen miveletlen marad, mint ezt Nubiában igen sok helyen láttam, a hegytetőkről valami veres mergel port hordanak fészkelve vetett gabonáik tövére; Kairó mellett pedig az iparos európaiak, kik évenként öl terméséi veszik a földnek, kénytelenek azt trágyázni. Geologiai alkotására nézve az egész Egyiptom terliár képletnek látszik lenni, mellyben mészkő és fövénykő váltják fel egymást. A mészkő többnyire nummulit mész, s a fövény kő apró szemű, szép fehér; — mind kettő pedig felszínén borítva van vastartalmú fövénykő darabokkal, mellyeknek feketesége és forradozott salakszerii alakja sokáig azon hitben tartott, hogy ez tűz befolyása által történt, mit annyival hajlandóbb voltam hinni, mert a tűznek elvitázhatatlan hatását több helyen is volt alkalmam látni. A Nilus 1-ső zuhalagjánál ugyanis, mint szinte Nubiában mindenütt, a hol gránit találtatik, különösen pedig az úgynevezett Kalabsi-i kapunál s a 2-dik zuhatagnál, a gránit külseje egészen meg van üvegesedve és feketedve. A Mokkatam hegyen pedig, a mint Kairótól déli irányban a kővé vált erdőhöz megy az ember, egy egész keskeny vonalon, — melly talán valaha egy hosszú hasadás volt, — meg van a kő feketedve, és sok helyen üveges salak alakot kapott. Ez a kővé vált erdő a régi Memfisz és Szuez közt mintegy 18 mérföld távolságra egy összefüggésben álló, a Níluson túl pedig már itt-ott megszakgatott, de a vizetlen folyam irányában szinte több mérföldre nyúló bosszú keskeny terület, borítva ledőlt s kővé vált fatörzsekkel. Soha sem felejtem el a napot, nov. 25-két, midőn ezen erdőt a prof. Figari és gróf Schlabrendorf társaságában meglátogattam. — Korán reggel elindultunk szamárháton, s aMokkatám hegyén a Kalifok sírjainál átmenve, egy délnek menő völgyön haladtunk, mellyen imittamott Beduinok tanyáztak, még most sem indulva el hálásuk helyéről, — ártatlan kávéjokat még most főzték, — könnyű szikár dromedárjaik még heverve kérődztek, — s a barátságos kis fehér billegény minden íllyen csoport mellett ott futkosott, holott egyébült egyet sem lehetett látni. Most érzettem legelőször a puszta szomorító behatását : mindenütt kövecs és homok, — hegy és völgy egyiránt terítve van nagyobb darab kövekkel is, s a hegy oldala olly szakadozott és meredek, s itt-ott még most is omladozó, hogy alig lehet helyet találni, hol felmászhasson az ember; — az élet egészen kihaltnak tetszenék, ha a sok légy ellenkezőre nem figyelmeztetné az embert, — miután a beduin tanyákat elhagytam, egész nap nem láttam egyéb élőállatot, mint két kis gyíkot, két skorpiót, egy szikiári és két hollót. Hanem láttam az Antilope Gazella csordáknak temérdek fris nyomát, az Uromastix spinosanak, a Monitor terrestrisnek, ezen testes gyíkoknak, és a Dipusoknak ama nyíllal versenyző Kanguruh egereknek igen sok lyukait, s majd egy siktetön (plateau) a Helixvariabilis is nagy mennyiségben találtatott, Ezen sík tetőn terült el a kővé vált erdő, óriási fatörzsök voltak mind kovarcz kővé válva, minden rend vagy dülési irány nélkül, sőt egymáson keresztül kasúl is a főidnek ege szén felszínén elterítve, meliyeket egy talán már kővé válásuk után talált második földrevolutio annyira szétrombolt, hogy 5 — 6 öles hosszú törzsökből csak egyet