Református főgimnázium, Debrecen, 1855

18 magdeburgi halberstadti, mindeni és kamini püspökség. Meklenburgnak adatlak az elvett Wisraar helyett a schwirini és ratzeburgi püspökségek; Lausilz Szászországé lett. A bajor herczeg megmarad Felsö-Pfalz és a választó-méltóság birtokában, Alsó-Pfalz pedig visszaadatolt az elűzött Frigyes utódának, kinek kedveért most egy 8-ik választói méltóság is állíttatott fel, s az is meghatározlatolt, hogy ha a bajor berezegi család kihalna, Felsö-Pfalz szálljon vissza a Pfalzi családra. Francziaország kapta a még régen elfoglalt Metz Tóul és Verdunon kivül Elsasst, és Breisachot teljesen függetlenül és felségi joggal. A westphaliai békében szinte végképen megtöretett a császári hatalom. Mert a császárnak a birodalmi rendekhez való viszonyát illetőleg az határoztatott, hogy a birodalomnak minden fejedelme teljesen önálló, s épen olly független ura saját birtokának, mint a császár. Szabadságukban áll a rendeknek ugy egymással, mint a külföldi fejedelmekkel szövetséget kötni, csakhogy e szövetség a császár és birodalom ellen ne köttessék. Ellenben a császár egy birodalmi rendtagot sem vehet átok alá, s nem foszthat meg jószágaitól, adót nem vethet ki, törvényt nem hozhat vagy nem törölhet el, hadat nem üzenhet, és békét nem kölhet a birodalmi rendek jóváhagyása nélkül. Azonban legtöbb gondot fordilottak a fejedelmek békekövetei a vallásügyre, mint a melly különben is fő okát képezte a hosszas háborúnak. A vallást illetőleg megerősíttetett a passaui béke, és az augsburgi gyűlés határozatai, csakhogy most már kiterjesztettek azok a kálvinistákra is, s mindkét protestáns felekezetnek egyforma vallásos és polgári szabadság engedtetett a calholicusokkal. De e mellett sem emelkedett a béke-congressus a teljes vallásszabadság eszméjéig. Mert bár eltöröltetett is most az augsburgi gyűlés végzésének azon pontja, melly feltétlenül felhatalmazta a földesurakat alattvalóik üdvösségéről intézkedni; és bár egy földesúr sem kinszerithette többé alattvalóit vallásuk változtatására, de azért nem engedtetett meg az egyes alattvalóknak szabadon áttérni egy másik egyházba, hanem abban tartoztak maradni, a mellyben találta őket az 1624-ik évi januarius 1-sö napja. Az azóta történt, vagy azután történendett vallásváltoztatás pedig csak ugy lett érvényes, ha a földesúr megengedte. Ellenkező esetben pedig csak magános, azaz házi istenitiszteletet tarthattak az illyen alattvalók. Sőt arra is hatalom adatott a földesuraknak, hogy illyen alattvalóikat kiköltözésre kiriszeritsék. Ferdinánd császár pedig nyiltan kikötötte, hogy a most adott engedélyek az ausztriai örökös tartományokra ne tartozzanak. A lefoglalt egyházi javakat illetőleg is az 1624-ik évi január 1. határoztatván meg határidőül, a visszaereszlési parancs minden jelentőségét elvesztette. Azon kevés jónál, mellyet a 30 éves had szült, véghetetlenül sokkal nagyobb volt a szerencsétlenség, mellyet árasztott az egész Németországra. Leírhatatlan a nyomorúság és pusztulás, mellyet ez okozott. A háború végén csak felényi volt az ország népessége mint 30 év elölt. Még szembetűnőbb volt e veszteség némelly egyes tartományokban; igy p. o. Csehországnak 3 milliónyi népéből nem maradt meg több 800,000-nél. A megmaradt népnél szinte teljesen kihalt az erkölcsiség, s annak helyébe féktelen szenvedélyek s vad erőszak léptek. — A közelebbi századokban szép virágzásnak eredt miveltség és tudományosság hanyatlásnak indult. Számos és virágzó városok romhalommá lettek, száz meg száz falu végképen elpusztult. A kevéssel előbb jól mivelt termékeny térségek sivataggá váltak; az ellenséges csapatok dűlásaitól, rablásaitóli méltó félelem megsemmisítette a virágzó műipart és kereskedést. Szóval az előbbi jóllétet általános ínség és nyomor váltotta fel. ILadányi Gedeon.