Református főgimnázium, Debrecen, 1855

17 egész Felső-Magyarországot. De részint Eszterházy Miklós nádornak hazafias törekvései, részint a török udvar fenyegetései, részint végre III. Ferdinandigérelei folytán megbékült a császárral Linczben 1645. olly forma feltételek alatt, mint egykor Bocskai és Bethlen, ismét biztosíttatván a magyarországi protestánsok vallásszabadsága. Még véget sem értek a Rákóczi által támasztott mozgalmak, midőn ismét a császár közelében termett a vitéz Torstenson. Ugyanis távozásakor nagyhirtelenséggel a dánokra ütvén, nem csak kikergette őket a svéd földről, hanem elfoglalta tőlük Schleswiget, Holsteint és Jütlandot. S most ismét a császár ellen fordítván fegyverét, 1644. deczember havában teljes győzelmet nyert rajta Jüterbock és Magdeburg mellett. Hasonlót tett a következő 1645-ik évben Jankovicznál, melly utóbbi győzelem megnyitetta előtte az utat egész Bécsig. 1 Ily körülmények közt jónak látták Bajor és Szászország valamikép biztosítani magokat a svédeknek ismét visszatért túlnyomó hatalma ellen. — Minthogy ezt másképen nem tehették, fegyverszünetre léptek a svédekkel, de a melly fegyverszünet a bajor herczeg részéről hamar felbontatott. A beteges Torstenson lemondása után a hasonlóképen hős Wrangel lett a svédek főparancsnokává. Most azonban már mindkét fél hadfolytatásán meglátszott az elgyengülés és kimerültség. Wrangel a francziákkal egyesülvén, keményen megfenyitétte a bajor herczeget a közelebbi fegyverszünet megszegéseért 1647-ben. Mig ö Bajorországban hadakozott, addig egyik alvezére Königsmark Csehországba nyomult, s szerencsésen előhaladván Prágáig, elfoglalta a főváros egy részét, s midőn Wrangel Königsmarkkal egyesülni akart olly czélból, hogy Prága meghódítása után, Ausztriába Bécs ellen nyomuljon, véget vetett a véres munkának azon örvendetes hir, hogy az általános béke megköttetett. „Igy a 30 éves fegyverzaj épen azon városban némult el, a hol megkezdődött." A westphaliai béke, s a 30 éves had következményei. Mindjárt a prágai béke megkötése után tétettek kísérletek az általános béke létrehozására, De minthogy a császár II. Ferdinánd az alkudozások helyeül Kölnt és Lübechet tűzte ki, sem Franczia sem Svédország nem akartak ezen városokba követet küldeni. Az is nehezítő körülmény volt, hogy a császár nem akart alkuba ereszkedni azon fejedelmek követeivel, kik a prágai béke óta az ellenséggel szövetségben álltak. III. Ferdinánd pedig Münster és Osnabrück városokat jelölte ki 1640-ben. Midőn ez engedékenységre birta a svédeket és a francziákat, a császári udvart is engedékenyebbé tették Torstenson fényes győzelmei, s már 1643ban őszintén hozzáfogtak a béke munkájához, megkezdetvén az alkudozások a svédekkel s általában a protestáns párttal Osnabrückben, a francziákkal pedig Münsterben. Kezdetben igen lassan mentek az alkudozások s nem vezethetlek kivánt eredményhez a miatt, hogy mindenik fél harcz folyásához képest csigázta fölebb, vagy hangolta alább követeléseit. Végre szinte 5 évi egyezkedés után megkészült as úgynevezett westphaliai béke, melly szerint a fontosabb ügyek ekként döntettek el: Svédország kapta fáradtságai jutalmaul Elöpomenariát, mint a melly a herczegi család kihalása állal üresedésbe jött, hátulsó Pommernből Steltint, és még néhány várost, sRügen szigetet. Nyerte továbbá Wismart a brémai és werdeni püspökséggel együtt, ugy azonban hogy ezen tartományok s városok Németországtól el ne szakadjanak, hanem a svéd király is, mint az országnak más fejedelmei, küldjön meghatalmazottakat a birodalmi gyűlésekre. Végre még ezeken kivül 5,000,000 tallért. Minthogy azonban, régibb szerződések értelmében, Brandenburgra kellett volna saállani Pommernnek, övé lett a megmaradt pommerni részeken kivül a 3