Tanácsok közlönye, 1989 (38. évfolyam, 1-43. szám)

1989 / 24. szám

24. szám TANÁCSOK KÖZLÖNYE 589 korlati képzés során éri, munkáltató alatt az őt foglalkoz­tató gazdálkodó szervezetet kell érteni. (2) Kirendelés, illetőleg munkára való átengedés esetén az (1) bekezdésben foglalt kötelezettség teljesítéséért a sé­rültet foglalkoztató munkáját közvetlenül irányító mun­káltató felelős. Ebben az esetben haladéktalanul értesíte­ni kell azt a munkáltatót, amellyel a sérült az 1. § (1) be­kezdésében megbatározott jogviszonyban áll. Ezt a rendelkezést kell alkalmazni abban az esetben is, ha a baleset a fegyveres erők, a fegyveres testületek sor­vagy tartalékos állományú tagját a munkáltatónál végzett munka közben, vagy azzal összefüggésben érte. (3) Szervezeti társadalmi munka végzése során bekövet­kezett foglalkozási baleset esetén az azt szervező munkál­tató köteles az (1) bekezdésben foglalt kötelezettségeknek eleget tenni. (4) A vállalati gazdasági munkaközösségnél, az ipari szolgáltató, illetőleg mezőgazdasági szövetkezeti szakcso­portnál, továbbá a szerződéses üzemeltetésű, vagy átalány­elszámolásos rendszerben működő egységekben, valamint a bedolgozóknál bekövetkezett balesetek esetén az (1) be­kezdésben foglalt kötelezettségek teljesítéséért az ezeket létrehozó vagy működtető gazdálkodó szervezet felelős. (5) A külföldi kiküldetés, külszolgálat során magyar dolgozót ért balesetekkel kapcsolatos a) a kivizsgálási kötelezettségnek — súlyos foglalkozási baleset esetén, a magyar munkál­tató, vagy a fővállalkozó képviselete, ezek hiányában a ma­gyar kereskedelmi, illetőleg külképviselet ezzel megbízott dolgozója a fogadó állam jogszabályainak és a konzuli fel­adatok ellátására vonatkozó rendelkezéseknek a sérelme nélkül, — nem súlyos foglalkozási baleset esetén, a magyar munkáltató ezzel megbízott dolgozója, h) bejelentési és nyilvántartási kötelezettségnek a kikül­dő magyar munkáltató köteles eleget tenni. 16. § Az egyéb foglalkozási baleset jellegnek elbírálásá­val, a bejelentési és nyilvántartási kötelezettség teljesíté­sével kapcsolatos vita esetén a munkavédelmi és munkaü­gyi felügyelő — az érdekelt felek, vagy más ellenőrzésre jo­gosult szervezet képviselőjének kezdeményezésére — az érdekképviseleti szerv, a szakszervezet esetén a területileg illetékes SZMT (SzBT), valamint az illetékes társada­lombiztosítási igazgatóság (tanuló, hallgató esetén a Mű­velődési Minisztérium) véleményének kikérése mellet ha­tározatban dönt, amely ellen az 1981. évi I. törvényben fog­laltak szerint lehet jogorvoslattal élni. 17. § Az Országos Munkavédelmi és Munkaügyi Főfe­lügyelőség a tárgyhót követően gyorsjelentésben tájékoz­tatja a foglalkozási balesetek alakulásáról a minisztériu­mokat (országos hatáskörű szerveket) és az érdekképvise­leti szervek országos központjait, szakszervezetek eseté­ben az szmt-nek (SZBT-nek) a megyei, illetve fővárosi adatokat iparági, ágazati szakszervezeti bontásban, az ipa­rági, ágazati szakszervezetek-részére pedig megyei-főváro ­si, bontásban. 18. § (1) Az e rendeletben foglaltak szerint kell eljárni az utólag felderített foglalkozási balesetek és a népmozgal­mi statisztikából utólag felderített halálos foglalkozási balesetek esetében is. (2) A baleset bekövetkezésétől számított 3 év után a munkáltató az e rendeletben foglaltak alapján nem köte­les a balesetet utólagosan kivizsgálni, bejelenteni és nyil­vántartani, kivéve a súlyos baleseteket, ha a kivizsgálást, nyilvántartást vétkesen mulasztotta el. 19. § A foglalkozási balesetekkel kapcsolatos dokumen­tációt a munkáltató öt évig köteles megőrizni. 20. § E rendelet alkalmazásában (1) Munkáltató az, amely (aki) az 1. § (1) bekezdésében foglalt jogviszony keretében munkát végeztet, vagy külön jogszabályban'4 meghatározott gyakorlati képzést folytat. (2) Baleset az emberi szervezetet ért olyan külső hatás, amely a dolgozó akaratától függetlenül, hirtelen, vagy aránylag rövid idő alatt következik be és sérülést, mérge­zést vagy más egészségkárosodást, illetőleg halált okoz. (3) Foglalkozási baleset az a baleset, amely a munkát végző személyt az 1. §-ban meghatározott munkavégzés so­rán, vagy azzal összefüggésben érte, függetlenül annak he­lyétői és időpontjától. Ennek megfelelően foglalkozási baleset: a) az üzemi baleset, ezen belül b) az üzemi úti baleset, továbbá c) az egyéb foglalkozási baleset. (4) Üzemi baleset az a foglalkozási baleset, amely a tár­sadalombiztosítási jogszabályok szerint baleseti ellátásra jogosít."' (5) Üzemi úti balesetnek az a foglalkozási baleset minő­sül, mely a sérültet a lakásáról, szállásáról a munkahelyé­re, illetőleg onnan a lakására, szállására menet közben ér­te, kivéve ha a munkáltató saját vagy bérelt járművével tör­tént. (6) Egyéb foglalkozási baleset az a baleset, amely a mun­kavégzés során, vagy azzal összefüggésben történt, de kü­lön jogszabály nem minősíti üzemi balesetnek. (7) Súlyos foglalkozási baleset az az esemény, amely a) a sérült halálát, b) kettőnél több személy egyszerre (egyidőben) történő sérülését, vagy más egészségkárosodását, c) valamely érzékszerv (látó-, halló-, beszélőképesség stb.) elvesztését, illetve jelentős mértékű károsodását okozta, továbbá amely d) az orvosi vélemény alapján életveszélyes sérülést vagy más egészségkárosodást, e) súlyos csonkulást (a hüvelykujj, vagy a kéz, illetőleg a láb két- vagy több ujja nagyobb részének elvesztését, to­vábbá ennél súlyosabb esetek), f) feltűnő eltorzulást vagy bénulást, illetőleg elmezavart okozott. (8) Csonkulásos baleset az a baleset, ameiy bármely ujj első percének az elvesztését eredményezi, továbbá az en­nél súlyosabb esetek. (9) Halálos foglalkozási baleset az a baleset is, amely­nek bekövetkezésétől számított 90 napon belül a sérült az orvosi szakvélemény szerint a balesettel összefüggésben életét vesztette. 4 22/1986. (VI. 20.) MT rendelet. 5 1975. évi U. tv. 77. § (1) bek. 6 1986. évi 4. tvr.

Next

/
Thumbnails
Contents