Tanácsok közlönye, 1989 (38. évfolyam, 1-43. szám)

1989 / 22. szám

22. szám TANÁCSOK KÖZLÖNYE 539 telemszerűen a tilalom az állami tulajdonú öröklakásokra vonatkozik. A hosszútávú lakásgazdálkodási koncepcióhoz igazodóan szükséges, hogy a fővárosban a helyi tanácsok házingatlanaik ismeretében meghatározzák az ellátási feladataikhoz szükséges tanácsi bérlakásállomány nagyságát és összetételét. Ezzel egyidőben felmérjék az épületfenntartás, felújítás igényeit és az ahhoz rendelkezésre álló pénzügyi forrásokat, s mindezek figyelembevételével határozzák meg cím szerint az állami tulajdonban megtartandó épületállományt. 3. §-hoz: Az előírt kötelezettség alapján a kerületi tanácsok egy három részből álló címlistát kell elkészítsenek és jóváhagyjanak. Az első részbe kerülnek azok a házingatlanok, amelyek értékesítését a 16/1969. (IX. 30.) ÉVM—MÉM—PM rendelet 3. § (1) bekezdés tiltja. (Állami szervek használatában álló házingatlanok, műemlék, műemlék jellegű épületek, központi lakásépítés keretében bérlakás céljára épült épületek az üzembehelyezésük után 5 évig.) A második részbe kerülnek a tanácsrendelet 2. § a), b) pontja alá sorolható épületek, illetőleg a Főv. I. kerületi Tanács területén a Vár épületei. Végül a harmadik részbe sorolhatók be azok az épületek, amelyekkel a kerületi tanácsok hosszútávon gazdálkodni kívánnak. 4. §-hoz: A vételár növelésére, illetőleg csökkentésére vonatkozó központi jogszabályi felhatalmazással csak szűk körben kíván élni a Tanács, figyelemmel arra, hogy a reális, valóban a kialakult forgalmi értékhez igazodó értékbecslésben kell kifejezésre juttatni az ingatlan műszaki és egyéb adottságait. A kijelölésre jogosult végrehajtó bizottságnak indokolt esetben módja van további 10%-os vételárnöveiés, illetve csökkentés érvényesítésére. A forgalmi érték megállapításánál az ingatlanhoz tartozó teleknagyság is részben kifejezésre jut, azonban a fővárosi tanácsrendeletben indokolt további vételárnövelést lehetővé tenni, a BVSZ szerinti építési övezetre meghatározott legkisebb teleknagyságot meghaladó terület miatt. 5. §-hoz: A tanácsi rendelet csak szűk körben él azzal a lehetőséggel, hogy a vevő — az egyébként a vételár 10%-át kitevő indító összeg megfizetését mellőzve — a teljes vételárra kiterjedő részletfizetés mellett vásároljon. Ennek indoka, hogy a törlesztő részleteket 3%-os kamat terheli. Magasabb összegű hátralék mellett a kamatokkal számított havi törlesztő részlet és az összességében befizetendő vételár is magasabb, ezért a lehetőséget a rendelet csak az egyébként megtakarított pénzeszközökkel általában nem rendelkező olyan bérlők körére terjeszti ki, akiket nem fenyeget az a veszély, ha nem élnek vásárlási jogukkal, kívülálló az általuk lakott lakást megveheti. .1 6. § (1) bekezdéséhez: Az 1988. évi elidegenítési számadatok egyértelműen igazolják, hogy a tervezetben megjelölt peremkerületekben levő családi házak megvétele iránt nincs elvárható kereslet. Ennek oka egyrészt a felszámítható magasabb vételár, s ebből következően a havi lakbér mértékét jelentősen meghaladó havi törlesztőrészlet fizetése. Ilyen körülmények mellett a házingatlan szükséges helyreállítása a leendő tulajdonos részéről nehezen megoldható vállalkozás lenne. Az ellenérték fizetése nélküli átadást indokolja az is, hogy ezeknek az épületeknek állami tulajdonban megtartása a területi szétszórtság miatt fenntartási gondokat jelent. A nemzeti vagyon védelme az elmaradt felújítás pótlását elsősorban a középtávú programban teljes felújításra tervezett épületeknél indokolja. A lakóházjavítási alap csökkenése, a helyreállítás megvalósítása, az állami tulajdon fenntartása esetén bizonytalan. A helyreállítás feltételeit az új tulajdonosok is csak a vásárlás fizetési terheitől mentesítve képesek meghatározott határidővel vállalni. 6. § (2) bekezdéséhez: A vételár fizetése nélkül tulajdonba adható épületek címjegyzékbe foglalását az állampolgári jogok gyakorlásának biztonsága követeli. Ezt a címjegyzéket a kerületi tanácsok az elidegenítési tilalmi jegyzékkel együtt kötelesek kifüggeszteni. 7. § (1) és (2) bekezdéséhez: A központi jogszabályi rendelkezések szerint, ha a házingatlant (lakást) a kívülálló beköltözhető állapotban vásárolja meg, azt annak kell eladni, aki a forgalmi értékhez képest — azt meghaladóan is —, a legmagasabb összegű vételi ajánlatot teszi. Ez a rendelkezés egy év tapasztalatai alapján az indokolt lakásigények vásárlás útján történő méltányos kielégítését kizárta. Ezt oldja meg a tanácsrendelet, ügyelve arra is, hogy a kijelölésre jogosult tanácsok érdekeit a megüresedett lakások elvonásával ne sértse. 8. §-hoz: Jogszabályi rendelkezés 1989. január l-jétől lehetővé teszi a házingatlanok lakásszövetkezet részére történő elidegenítését — a kijelölésre jogosult végrehajtó bizottság döntésétől függően —, akár ingyenesen is. Ez esetben a lakásszövetkezetekről szóló rendelkezések szerint a lakások a lakásszövetkezet tulajdonába kerülnek és a nyilatkozó bérlők azok állandó használati jogát szerzik meg. Miután a házingatlanok elidegenítése tekintetében ez egészen új lehetőség, indokolt, hogy a jövőben az elidegenítés formáiról és feltételeiről a kezelő teljeskörű tájékoztatást adjon, kiemelve azt, hogy a jelzett új elidegenítési forma csak akkor alkalmazható, ha a bérlők 66%-a ezt a formát igényli. Ha a bérlők 66%-a a lakásszövetkezeti formát választja, ez a kijelölésre jogosult szervet köti. Á lakáshasználati jog — értékét tekintve — azonban alacsonyabb mint a tulajdonjog. Ezért indokolt, hogy a vételár tekintetében a szavazásnál kisebbségben maradt bérlők lakásai ingyenesen legyenek a lakásszövetkezet részé-