Tanácsok közlönye, 1989 (38. évfolyam, 1-43. szám)

1989 / 15. szám

15. szám TANÁCSOKKÖZLÖNYE 375 mert ára (vételi ára, ajánlati ára) alapján határozható meg. Az értékcsökkenés a tényleges elhasználódás és a műszaki avulás figyelembevételével, illetve az állóeszköz nettó ér­téke a még várható élettartam alapján állapítható meg. (3) A vagyonmérlegbe a telkeket és a földterületet is ér­tékkel kell felvenni. Be nem épített telek esetébén a for­galmi érték a meghatározó, amely a telek fekvésétől, köz­művesítésétől függ. Az értékeléshez az ingatlanközvetítő szervektől információk vehetők igénybe. Beépített telkek­nél is a forgalmi értékből célszerű kiindulni, a beépítés folytán bekövetkezett értékváltozás mérlegelésével. (4) Épületeknél, építményeknél szintén az újralétesítés árától és a hasznosíthatóságtól függő forgalmi érték lehet az értékelés alapja. (5) A termőföldet a földtörvénynek megfelelően kell ér­tékelni. A mezőgazdasági termőföld értéke a lehetséges hasznosíthatóságtól, a várható járadéktól és elérhető bér­let díjtól függ. A vállalkozási nyereségadóról szóló 1988. évi IX. törvény 5. számú melléklete szerint az érték nélkül nyilvántartott termőföld értéke — az adóalap számításá­nál — a föld bejegyzett kataszteri tiszta jövedelme és a mi­nőségi osztályokhoz tartozó szorzószám szorzataként álla­pítható meg. Ez az értékelés a vagyonmérleg elkészítésé­nél is alkalmazható. (6) A befejezetlen bemházások általában a tényleges be­ruházási költségek alapján értékelhetők. Az elhúzódó, az ideiglenesen leállított és a befagyasztott beruházások leér­tékelhetők, illetve selejtezhetők. (7) A vásárolt készleteket általában utánpótlási áron, il­letve azon az eladási áron indokolt értékelni, amelyen az anyagok, termékek és áruk a mérlegkészítéskor eladhatók. Ez infláció esetén a kurrens készletek felértékelését indo­kolhatja. Ezzel egyidejűleg a felesleges, elfekvő, inkurrens készleteket a vagyonmérlegbe nem szabad vagy csak csök­kentett értéken szabad felvenni. Ez a készletek értékének csökkentését vonja maga után; A tartalékalkatrészek kivé­telével immobilnak tekinthető az a készlet, amelynél egy éven belül értékesítés és felhasználás nem fordult elő. (8) A használt fogyóeszközöket használhatóságuknak megfelelő vételi vagy eladási áron lehet értékelni. (9) A késztermékeket és a forgalomban önállóan részt­vevő félkész termékeket általában olyan eladási áron indo­kolt értékelni, amely ár a vagyonmérlegkészítés idején reá­lisan érvényesíthető. (10) A forgalomban önállóan részt nem vevő terméke­ket és a befejezetlen termelést általában tényleges közvet­len önköltségen (a mezőgazdasági ágazatba sorolt szerve­zetek mezőgazdasági eredetű terményei és termékei eseté­ben tényleges szűkített önköltségen) indokolt értékelni. A saját termelésű készleteket technikai okokból a vásá­rolt készletek közé kell átvezetni, s a vagyonmérlegben mint vásárolt készletet kell kimutatni. (11) A szellemi alkotások közül a forgalomképes, az el­adható, illetve az átalakuló szervezetnél hasznosítható szellemi alkotások vehetők fel a vagyonmérlegbe, függet­lenül attól, hogy azok a vállalkozás könyveiben már szere­pelnek vagy érték nélkül vannak nyilvántartva. A sikere­sen befejezett kutatási témák alsó értékhatára a ráfordított közvetlen költség lehet. Indokolt hangsúlyozni azonban, hogy a befejezett kutatási témák csak a hasznosítás és az j alkalmazás lehetőségének függvényében értékelhetők és j vehetők te! a vagyonmérlegbe. 1 (12) A vagyoni értékű jogok (például bérleti jog, szol­í galmi jog, helyiség használatbavételi jog) közül a vásárolt I jogokat vételáron, vagy az értékesítési-hasznosítási lehe­lj tőségek mérlegelése alapján megállapított eladási áron, 11­! íetve a tulajdonosok által a társasági szerződésben mégha ­| tározóit értéken lehet értékelni. A bérleti jog értéke a bér­leti díj tőkésítésével állapítható meg. A márkanév, a véd­jegy, a goodwill, a tulajdonosok által elismert értékben a vagyonmérlegbe felvehető. (13) Az értékpapírokat tényleges bekerülési értéken (vételi árfolyamon) vagy jegyzett és közzétett árfolyammal figyelembe véve lehet értékelni és a vagyonmérlegbe fel­venni. (14) A készpénz- és bankbetétek (ideérve a külföldi pénzeszközöket is), a vagyonmérlegbe a könyv szerinti ér­tékben vehetők fel. (15) Kétes követelést a vagyonmérlegbe nem szabad fel­venni. (16) A vevőállományból a határidőn túli kintlevősége­ket indokolt kiemelni és külön vizsgálni. Az átalakuló szervezet a vevők fizetőképességének mérlegelésével a ' lejárt követelések meghatározott hányadát — a kétes kö­vetelésekhez hasonlóan — a vevőállományból kivezethe­ti. (17) A munkavállalókkal és a tagokkal, a költségvetés­sel, a vállalaton belüli egységekkel és a külső szervezetek­kel (például külkereskedelmi ügyletek megbízóival, fővál­lalkozóval, külföldi érdekeltséggel, gazdasági társasággal) kapcsolatos követelések között a pénzügyileg nem rende­zett tételek vehetők számításba. (18) Átmenő aktívákat és átmenő passzívákat a vagyon­mérlegbe nem szabad felvenni. (19) Az elfogadott és egyeztetett kötelezettségeket (szállítók, hitelezők, váltókötelezettség, adókötelezettség, banki hitelek stb.) a vagyonmérlegben is könyvszerinti ér­tékben célszerű szerepeltetni. (20) A vitatott és a könyvekben értékkel nem nyilván­tartott kötelezettségeket (pl. állami alapjuttatás, perelt, de el nem ismert tartozás) a teljesség érdekében a vagyonmér­legbe célszerű felvenni. A szociális és egészségügyi miniszter 17/1989. (VII. 4.) SZEM rendelete a munkavédelmi belső ellenőrzésről szóló 8/1985. (VII. 20.) ME rendelet* hatályon kívül helyezéséről A Minisztertanácstól kapott felhatalmazás alapján az érdekelt miniszterekkel, országos hatáskörű szervek veze­tőível és az érdekképviseleti szervekkel egyetértésben a | következőket rendelem: Megjelent a Tanácsok Közlönye 1985. évi 14. számában.

Next

/
Thumbnails
Contents