Tanácsok közlönye, 1989 (38. évfolyam, 1-43. szám)

1989 / 5. szám

5. szám TANÁCSOK KÖZLÖNYE 157 egyrészük túlnőve eredeti feladatkörén, önálló intézményként, az időskorúak „panziójaként" kezdett működni, miközben a feltételek ehhez nem mindenütt voltak adottak. A gyakorlati példák bizonyítják, hogy a szállást biztosító részlegek továbbfejlesztésével, a helyi igényekre koncentráló kis intézmények (pihenőházak, panziók, idősek háza stb...) létrehozásával a szociális otthoni ellátás kiváltható, helyettesíthető ennek egyik ajánlott formája az idősek vagy hozzátartozóik, anyagi hozzájárulásával (ingatlan felajánlás, készpénz, polgári jogi szerződés...) vagy anélkül épített garzon lakrészekben történő végleges elhelyezés, szolgáltatás, gondozás-ápolás biztosításával. A tartós fekvőbeteggé válás elkerülése az önellátó képesség megőrzése, visszaszerzése, a szellemi és fizikai aktivitás megtartása érdekében az idősek rehabilitációs és (vagy) üdülő központja hozható létre. A rehabilitációs (üdülő) központ az intézményben vagy saját lakásában élő időskorúak részére speciális feladatokat ellátó, rehabilitációt végző intézmény, amely csak átmeneti elhelyezést biztosít. A differenciáltabb ellátás kiépülését szolgálja a gondozóházak megszervezése is. A gondozóházak különböző okok miatt—a családok tehermentesítése, ideiglenes ápolási-gondozási igény, lakásfelújítás stb... — átmeneti elhelyezést és ellátást nyújtanak az időskorúak részére. Létrehozásuk történhet önálló intézményként vagy már működő szociális, vagy egészségügyi intézmény részlegeként. b) Fogyatékosok ellátása A fogyatékosokról (értelmi fogyatékosokról, mozgássérültekről, hallás- vagy látássérültekről) történő gondoskodás szervezésére mindeddig erősen hatott a tömeges igények kielégítésének kényszere. A jövőben e csoport ellátásánál is törekedni kell a családi környezetben történő támogatás nyújtására, az átmeneti jellegű, társadalomba való beilleszkedést elősegítő intézmény-típusok kialakítására vagy ahol ez nem elegendő, a normál életformához közelebb álló, családi modellű kiscsoportos ellátási formák létrehozására. A teljesség igénye nélkül felsorolunk néhány olyan megoldási módot, amely a fenti szakmai célkitűzést képes megvalósítani: — kisebb mértékű segítséget igénylő fogyatékos személyek családi modellű kiscsoportos (3—8 fő) önálló — akár végleges — együttélése feltételeinek a megteremtése családi házas formában vagy védett lakrészek kialakításával; — gyermekvédelmi vagy szociális intézményből kikerülő, családi háttérrel nem rendelkező, de az önálló életvitelre alkalmas fogyatékos személyek részére átmeneti elhelyezést és bizonyos szolgáltatásokat biztosító rehabilitációs célú védett szállások létrehozása (e védett szállásokon addig lakhatnának a fogyatékosok, míg az önálló életvitel feltételei az érintett személyek aktív közreműködésével létrejönnének); — családban élő fogyatékosok átmeneti, ideiglenes elhelyezésére szolgáló részlegek kialakítása a már működő szociális otthonokban, intézetekben; — az értelmi fogyatékosok napközi otthonainál szállást biztosító részlegek kialakítása, amely lehetővé teszi, hogy a távolabb lakó családok is igénybe tudják venni ezen ellátási formát; — a családban élő és az iskolarendszerből vagy intézményből kikerülő fogyatékosok társadalmi beilleszkedése, életvezetése segítése érdekében szociális munkás alkalmazásavalamelyik területi szociális intézménynél (értelmi fogyatékosok napközi otthona, családsegítő központ stb.). c) Elmebetegek ellátása Az elmebetegek szociális ellátásának rendszere a legkevésbé kiépített, teljes ellátást nyújtó intézményi formák (fekvőbeteg-gyógyintézetek, szociális otthonok) és a családi gondozás közötti átmenet, néhány kísérletet leszámítva, teljesen hiányzik. E körben olyan átmeneti intézménytípusok kialakítása szükséges, amelyek nem nyújtanak intézményi gondozást (teljes ellátást) — így működésük is olcsóbb — de segítenek védettségükkel az önálóbb életvitel kialakításában, fenntartásában. Ezek megvalósulási formái a legkülönbözőbbek lehetnek, például: — elmebetegek nappali gondozóotthona; — éjszakai és nappali szanatóriumok; — terápiás otthonok; — szociálterápiás faluközösségek; — védett szállások. E gondozási formáknál a kis intézmények és az önszerveződésre is építő kis közösségek létrehozása a cél. A felsorolt intézmények egy része csak bizonyos napszakokban — vagy éjjel vagy nappal — biztosít ellátást, a másik részük viszont folyamatos, akár végleges bentlakást és gondozást tesz lehetővé. Tekintettel arra, hogy a pszichiátriai betegségben szenvedők gondozása, ellátása speciális szakismereteket igényel, csak elmebetegeket ellátó szociális vagy egészségügyi intézményhez kapcsoltan, annak a szakmai felügyeletével szervezhető meg.