Tanácsok közlönye, 1989 (38. évfolyam, 1-43. szám)

1989 / 38. szám

38. szám TANÁCSOK KÖZLÖNYE 973 ve, hogy az erre irányuló megállapodás a termelési folyamat egészére, vagy a 15. § (1) bekezdés a)—b) pontjaiban megjelölt termékek termelési folyamatának teljes kézi munkáira, illetve ezek betakarítására — beleértve a tisztítást, osztályozást, csomagolást is — irányul. (2) Ha a részesművelés csak a 15. § (1) bekezdés a)—b) pontjaiban foglalt termékek teljes kézimunkáira vagy ezek betakarítására irányul, a részesművelő által kapott részt jövedelemnek kell tekinteni és az árbevételt a 14. § (1) bekezdés szerinti jövedelemtartalommai a részesművelésre szerződést kötő gazdálkodó szervezetnek kell kiszámítania, s közölni a kistermelővel. Az így megállapított árbevételt kell összevonni a kistermelésből származó egyéb árbevétellel. 1 ' Társas vállalkozásból származó jövedelem 17. § A gazdasági társaság (1988. évi VI. törvény), a mezőgazdasági, ipari és szolgáltató szövetkezeti szakcsoport, a felsőoktatási intézményben működő iskolai szövetkezeti csoport, valamint a vállalkozási nyereségadó törvény hatálya alá tartozó magánszemély (a továbbiakban: társas vállalkozás), továbbá a jogi személyiséggel rendelkező jogi képviseletet ellátó munkaközösség (a továbbiakban ideértve a szabadalmi ügyvivői munkaközösséget is) által a tag (részvényes, vállalkozó) részére e jogviszonyra tekintettel juttatott vagyoni érték egésze jövedelem. 18. § A társas vállalkozás adózott eredményéből a tag által megszerzett jövedelmet értékpapírból származó jövedelemnek (26. §) kell tekinteni. A jogi személyiséggel rendelkező jogi képviseletet ellátó munkaközösség gazdasági alapjából a tag által az e jogviszonyra tekintettel megszerzett bevételnek olyan hányadát kell értékpapírból származó jövedelemnek tekinteni, amekkora hányadot az alapon belül az adózott források képviselnek. Egyéni vállalkozásból származó jövedelem 19. § (1) Az egyéni vállalkozásból származó bevételnek közvetlenül a tevékenység folytatása érdekében felmerült és elszámolható költségekkel (31. §), valamint a 20. §-ban meghatározott kedvezményekkel csökkentett része tekintendő jövedelemnek. (2) Ha az egyéni vállalkozó vállalkozásában kizárólag saját találmányát valósítja meg, a vállalkozásból származó, az (1) bekezdésben méghatá rozott jövedelmének 50 százalékát kell az adózás szempontjából jövedelemnek tekinteni. (3) Ha az egyéni vállalkozó saját találmányának megvalósítása mellett más üzleti tevékenységet is folytat, akkor a (2) bekezdés szerinti kedvezmény a vállalkozásból szerzett jövedelemének olyan hányadára alkalmazható, amilyen arányt a saját találmányból származó bevétele a vállalkozás összes bevételében képvisel. (4) A (2) és (3) bekezdésekben említett esetekben a 11. §-ban foglaltak a jövedelem megállapítására nem alkalmazhatók. (5) E törvény alkalmazásában egyéni vállalkozó a vállalkozási nyereségadótörvény hatálya alá nem tartozó: a) kisiparos, magánkereskedő, a jogi személy részlegét szerződéses rendszerben üzemeltető magánszemély; b) a gazdálkodó szervezet részlegét jogszabályban meghatározott átalányelszámolásos rendszerben üzemeltető magánszemély, az e tevékenységből származó — egyébként a 9—10. §-ok alá nem tartozó — jövedelme tekintetében; c) mezőgazdasági kistermelést folytató magánszemély [ideértve a 14. § (4) bekezdésében felsorolt személyeket együttesen is], akinek e tevékenységből évi 2 millió forintot meghaladó árbevétele származik; d) az a magánszemély is, aki az adóhatóságnál tevékenységének megjelölésével egyéni vállalkozóként bejelentkezett, feltéve, hogy az e tevékenységből származó bevétele egyébként a 11., 12., 14., 25., vagy a 30. § hatálya alá tartozik. . • (6) Ha a 14. § (4) bekezdésében és az (5) bekezdés c) pontjában meghatározott közös tevékenységet végző személyek (család) minősülnek egyéni vállalkozóknak, akkor közülük, megállapodásuk alapján, egy személy tekintendő —a közreműködő családtagok egyetemleges fizetési kötelezettsége mellett—egyéni vállalkozónak. A közösen végzett tevékenységükből származó jövedelmet azonban egyenlő arányban kell megosztani közöttük. 20. § Az egyéni vállalkozó a szakmunkástanuló képzése, továbbá a legalább 50 százalékban csökkent munkáké- pességű alkalmazott foglalkoztatása esetén — személyenként, minden megkezdett hónap után — a vállalkozásból származó bevételét havi 1000 forinttal csökkentheti. Ez a kedvezmény illeti meg 24 hónapon át az egyéni vállalkozót, ha főfoglalkozásban folyamatosan alkalmaz olyan munkavállalót, akit ezt közvetlenül megelőzően legalább 6 hónapon át közhasznú munkavégzés keretében foglalkoztattak, illetőleg legalább 6 hónapon át munkanélküli segélyben részesült. 21. § Ha az egyéni vállalkozó a vállalkozási nyereségadó törvény hatálya alá bejelentkezik, és korábbi egyéni vállalkozói tevékenységét csak részben folytatja a vállalkozási nyereségadózás szabályai szerint, a megszűnés szabálya it csak a ténylegesen megszüntetett tevékenységére kell alkalmaznia. Ingatlan, ingó vagyontárg}> és vagyoni értékű jog átruházásából származó jövedelem 22. § (1) Az ingatlan átruházásából, az ingó dolog nem üzletszerű értékesítéséből, valamint a vagyoni értékű jog ról való lemondásból, ilyen jog alapításából, vagy átruházásából, illetőleg gyakorlásának végleges átengedéséből származó bevételnek a (2) bekezdés szerint csökkentett részét kell jövedelemnek tekinteni. Ingatlan és vagyoni értékű jog esetében bevétel az illetékkiszabás alapjául szolgáló forgalmi érték. (2) A bevételből le kell vonni az ingatlannak, az ingó dolognak és a vagyoni értékű jognak a megszerzése idején képviselt forgalmi értékét, a megszerzésével és értékesítésével kapcsolatban felmerült költségeket, valamint az értéknövelő beruházásra fordított kiadásokat, amennyiben azokat korábban költségként a magánszemély nem számolta el (31. §). 23. § (1) A forgalmi érték megállapításakor az illetékekről szóló 1986. évi I. törvény 52. §-ában és 66. §-a (1)