Tanácsok közlönye, 1988 (37. évfolyam, 1-33. szám)

1988 / 16. szám

464 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 16. szám ték korlátot, illetve az egyes szervekre és szövetekre vonatkozóan az évi 5 mSv dózisegyenérték korlátot. Azoknál a képzési formáknál, amelyeknél a képzés célja a sugárforrások alkalmazásával és a sugaras eljárások végrehajtásával kapcsolatos ismeretek elsajátítása, a 16. életévüket betöltött tanulók oktatási célból származó sugárterhelése nem haladhatja meg — a természetes és az orvosi sugárterhelésen kívül — az évi 5 mSv effektív dózisegyenérték korlátot, illetőleg az 50 mSv dózisegyenérték korlátot. Ennek megfelelően a belső sugárterhelést okozó radionuklidok felvételének éves határértéke azonos a foglalkozási kategóriára vonatkozó radionuklidfelvételi korlát egytizedével. E tanulók sugárterhelése e§y_egy alkalommal nem haladhatja meg a részükre engedélyezett határértékek egytizedét. 4. A lakosság valamennyi mesterséges forrásból — az ionizáló sugárzások orvosi alkalmazásának kivételével — származó egyéni sugárterhelése nem haladhatja meg az évi 5 mSv effektív dózisegyenérték korlátot. A lakosság egyes tagjainak egyes szerveire és szöveteire (beleértve a bőrt és szemlencsét) vonatkozó évi dózisegyenérték korlát 50 mSv. Ha a lakosság egyes csoportjainak sugárterhelése tartósan fennálhat, az érintettek személyi sugárterhelése nem haladhatja meg az évi 1 mSv effektív dózisegyenértéket. 5. Ha a sugárveszélyes létesítmény üzemeltetése során — rendkívüli körülményekre figyelemmel — néhány dolgozónál nem kerülhető el az 1. pontban meghatározott évi effektív dózisegyenérték korlát túllépése, akkor az ilyen esetekre ^tervezett rendkívüli sugárterhelés egy alkalommal nem haladhatja meg a 100 mSv, az élet folyamán pedig a 250 mSv effektív dózisegyenértéket. Ugyanezeket a dózishatárértékéket kell figyelembe venni vészhelyzet vagy sugárbaleset elhárítása során, amikor a sugárforrás kikerül az ellenőrzés alól. A fogamzóképes állapotban lévő nők, továbbá azok a személyek, akiket éle-1 tük folyamán már 250 mSv tervezett rendkívüli sugárterhelés ért, sem tervezett rendkívüli sugárterhelést nem kaphatnak, sem a veszélyhelyzet elhárításába nem vonhatók be. 6. Valamely radionuklid belélegzése, vagy lenyelése, általában az emberi szervezetbe való bekerülése esetén a dolgozókra az 1. pontban megszabott dóziskorlátok betartását úgy kell biztosítani, hogy az egy esztendő alatt összesen bekerülő mennyiség (aktivitás) ne haladja meg az adott radionuklidra megállapított, a hatályos szabványban közzétett ÉFEK-et. Az egyes radionuklidokra vonatkozó ÉFEK mellett, ugyancsak a hatályos szabvány határozza meg a radionuklidoknak azt a származtatott aktivitáskoncentrációját a munkahely levegőjében, amelynek belégzése egy munkaév alatt (2000 munkaóra és óránként 1,2 m3 légzési volumen mellett) az átlagembernél egy ÉFEK-nek megfelelő mennyiségű radionuklid felvételét eredményezi. Az év folyamán előforduló külső és belső sugárterhelés esetén az évi effektív dózisegyenérték korlát betartásához a következő feltételeknek kell teljesülnie: HR v LJ ^ ^ 1. 50 (mSv) y Íj, K A képletben a HE — az év folyamán külső sugárforrásoktól származó effektív dózisegyenérték (mSv) lj — aj radionuklid felvétele az adott évben (Bq), IJ>K—a j radionuklid évi felvételi korlátja. 7. Radioaktív anyagok nem tervezett kibocsátása vagy véletlen kiszabadulása esetére a dolgozók és a lakosság sugárterhelésének korlátozása érdekében részletes balesetelhárítási és intézkedési terveket kell kidolgozni munkahelyi, üzemi, megyei és országos szinten a feltételezhető baleset méretétől" és következményeinek kiterjedésétől függően. E tervekben kell meghatározni azokat a dózisértékeket, amelyek elérése esetén intézkedéseket kell foganatosítani az egyes személyek és a lakosság kisebb vagy nagyobb csoportjainak védelmére, illetve azokat, amelyek alatt ilyen intézkedések foganatosítása általában nem indokolt. E dózisértékek képezik az alapját azoknak a származtatott határértékeknek, amelyeket a környezetben mérhető sugárzási szintre (dózisteljesítményre), aktivitáskoncentrációkra, valamint az ivóvíz és az élelmiszerek radioaktív szennyezettségére kell alkalmazni. A balesetelhárítási és intézkedési tervekben a felügyelőség (Főfelügyelőség) véleménye alapján kell meghatározni az elsődleges és származtatott sugárvédelmi határértékeket. A környezetre is kiterjedő hatású nukleáris baleset esetén mérlegelni kell mindazon intézkedések elrendelését, illetőleg meghozatalát, amelyekkel biztosítható, hogy a lakosság egyedeinek sugárterhelése ne haladja meg az évi effektív dózisegyenérték korlátot. 2. számú melléklet a 7/1988. (VII. 20.) SZEM rendelethez Az atomenergia alkalmazásával kapcsolatos munkahelyi egészségügyi illetőleg sugárvédelmi előírások Az atomenergia alkalmazása során a külön jogszabályok* rendelkezésein túlmenően az alábbi • Az orvosi gyakorlatban röntgensugárzás ártalmának kitett dolgozók balesetelhárító és egészségvédő óvórend* szabálya kiadásáról szóló 5/1970. (Eü. K. 3.) EüM utasítás; A munkahelyek általános egészségügyi követelményeiről szóló 2/J981. (II. 7.) EüM rendelet; A munkaköri alkalmasság orvosi vizsgálatáról és véleményezéséről szóló 4 1981. (III. 31.) EüM rendelet; A nők és a fiatalkorúak egészségének és testi épségének védelméről szóló 6/1982. (VI. 12.) EüM rendelet.