Tanácsok közlönye, 1988 (37. évfolyam, 1-33. szám)

1988 / 14. szám

396 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 14. szám 31. § Ionizáló energiával kezelt az az élelmiszer^ amelyet a mikrobiológiai állapot javítása, a tárolhatóság növelése vagy tartósítás céljából ionizáló energiával kezeltek. Az ionizáló energiával történő kezelés alapvető szabályait a 11. melléklet, a besugárzott élelmiszerek gyártmánylap mintáját a 12. melléklet tartalmazza. 32. § (1) Az új élelmiszer-előállítására vonatkozó gyártási engedélyt a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter a Főfelügyelőség és a KERMI szakvéleményének figyelembevételével adja meg. A gyártási engedély iránti kérelem mellékleteit a 13. melléklet tartalmazza. (2) Az engedély jogerőre emelkedése után az élelmiszer új jellege megszűnik. (3) Az élelmiszer ionizáló energiával történő kezelését a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter a SZEM véleményének figyelembevételével engedélyezi. A kezelési engedély iránti kérelem mintáját a 14. melléklet tartalmazza. (4) Az engedélyek megadása iránti kérelmet, a gyártmánylapot és a vizsgálathoz szükséges mintát a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszternek címezve, az élelmiszer-előállító hely szerint illetékes Állomásnál kell benyújtani. A kérelmeket az Állomás továbbítja, illetve gondoskodik a KERMI szakvéleményének beszerzéséről. (5) A különleges táplálkozási igény kielégítését szolgáló élelmiszer [Tv. 19. § (2) bekzdés c)—f) pontjai] előállítására vonatkozó gyártási engedélyt a Főfelügyelőség adja meg. A vitaminnal dúsított élelmiszerek gyártási engedélye iránti kérelmet a 15. mellékletben foglaltak szerint, a diétás élelmiszerek gyártási engedélye iránti kérelmet a 16. mellékletben foglaltak szerint az OÉTI-nél kell benyújtani. A csecsemő és gyermektáplálás céljára előállított, valamint a gyógyszernek nem minősülő, gyógyhatású anyaggal dúsított élelmiszerekre a diétás élelmiszerekre vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni. A kiadott gyártási engedély alapján a különleges táplálkozási igény kielégítését szolgáló élelmiszert az OÉTI törzskönyvezi. (6) A gyártási engedélyt, illetőleg a kezelési engedélyt az engedélyező szerv hivatalos lapjában közzé kell tenni, a gyártmánylapot a hatósági ellenőrzésre jogosult szervekhez kell továbbítani. (7) A gyártási engedélyben a minőségi jellemzők vizsgálata szabványosított módszerekkel történik. Ennek hiányában az ellenőrző hatóság által megjelölt vizsgálati eljárást kell alkalmazni. (8) Az engedélyezési eljárás költségét az élelmiszer előállítója viseli. 33. § (1) Működő élelmiszer-előállító hely részére termékminta alapján, laboratóriumi vagy félüzemi gyártással előállított élelmiszer, illetőleg a licenc átadó által előállított élelmiszer vagy technológiai leírás alapján eiőzetes gyártási engedély adható. (2) Az előzetes gyártási engedély iránti kérelmet az élelmiszer-előállító székhelye szerinti Állomásnál kell benyújtani. Az Állomás az engedélyt meghatározott időpontig, illetőleg az élelmiszer-előállító helyen a termelés megkezdésének időpontjáig adja ki, erről a területileg illetékes felügyelőséget értesíti. (A Tv. 20. §-ához) 34. § (1) Élelmiszerek csomagolására belföldön még nem használt alapanyag vagy csomagolószer, az eddigitől eltérő összetételben, illetőleg még nem alkalmazott eljárással kezelt vagy kikészített anyag, továbbá az adott élelmiszer csomagolására korábban nem alkalmazott anyag, csomagolószer (a továbbiakban: csomagolóanyag) élelmiszer csomagolásra való felhasználását az OÉTI szakvéleménye alapján a Főfelügyelőség, a KVM egyetértésével engedélyezi. Az engedélyezéssel kapcsolatos költségeket az élelmiszer-előállító vagy a csomagoló tevékenységet végző jogi személy vagy magánszemély (a továbbiakban: csomagoló) viseli. (2) Ha a csomagolóanyag előállítója rendelkezik a csomagolóanyag adott élelmiszer csomagolására történő felhasználására vonatkozó engedéllyel, az élelmiszer-előállítónak, illetőleg a csomagolónak nem kell engedélyt kérni. (A Tv. 21. §-ához) 35. § (1) Az élelmiszer-előállítója, illetve a csomagoló az élelmiszert forgalomba hozatala előtt a forgalmazás céljára vagy a fogyasztók részére csomagolja. (2) Csomagolásnak minősül: a) a fogyasztói csomagolás: az átlagos felhasználói szokásnak megfelelő mennyiségben, tömegben csomagolt élelmiszer, melynek megbontása tilos; b) a nagyfogyasztói csomagolás: az ipari, kereskedelmi célra vagy munkahelyi, intézményi felhasználásra történt csomagolás; c) gyűjtőcsomagolás: meghatározott számú csomagolt vagy csomagolatlan élelmiszer védőburkolattal történő ellátása, a kezelés, a tárolás vagy a szállítás megkönnyítése céljából. (3) Az adalékanyagot, a különleges táplálkozási igény kielégítését szolgáló élelmiszert, valamint az ionizáló energiával kezelt élelmiszert csak fogyasztói csomagolásban szabad forgalomba hozni. E rendelkezés alól a mezőgazdasági és