Tanácsok közlönye, 1987 (36. évfolyam, 1-43. szám)

1987 / 17. szám

17. szám TANÁCSOK KÖZLÖNYE 5^3 A bíróságnak az egyezség jóváhagyása előtt figyelmeztetnie kell a feleket, hogy megegyezésüknél ne legyenek ki nem mondott fenntartásaik, ne vezesse őket már eleve olyan szándék, hogy később majd — új perben — a gyermekelhelyezés megváltoztatását kérik. A házastársak alaposan gondolják meg, hogy milyen egyezséget kötnek egymással, mert a bíróság által jóváhagyott egyezségük köti őket: annak megváltoztatását az egyezség jóváhagyásától számított két éven belül a bíróságtól csak a Csjt. 18. §-ának (3) bekezdében foglalt feltételek fennállása esetén kérhetik, és az elhelyezés megváltoztatására később is általában csak kivételesen, a jogszabályban előírt szigorú feltételek megléte mellett kerülhet sor. A fentebb kifejtettek abban az esetben is irányadók, ha a szülőknek a gyermekelhelyezés kérdésében való megállapodására mm a házasság felbontása iránti perben, hanem külön perben került sor. III. A bíróság döntése a gyermek elhelyezéséről A Csjt. 76. §-ának (1) bekezdése értelmiében a gyermek elhelyezéséről a szülők döntenek. Megegyezésük hiányában a bíróság határoz. A Pp. 290. §-ának (1) bekezdése pedig akként rendelkezik, hogy a házasság érvénytelenítése vagy felbontása esetében a bíróságnak a közös kiskorú gyermekek elhelyezése és tartása felől j— szükség esetén — erre irányuló kereseti kérelem hiányában is határoznia kell. Ebből következik, hogy a bíróságnak szükség esetén hivatalból is intézkednie kell a gyermek elhelyezéséről. A gyermeket annál a szülőnél kell elhelyezni, akinél a kedvezőbb tesü»__éxt£lmi_és erkölcsi fejlődése biztosítva van; ha a szülőnél történő elhelyezés a gyermek érdekeit veszélyezteti, a bíróság a gyermeket másnál is elhelyezheti fCsjt. 76 .§ (1) bek.], feltéve, hogy ez a személy a nála történő elhelyezést maga is kéri. A gyermek elhelyezésének alapvető szempontja: a gyermek érdeke. Ezért a bíróságnak a gyermek életét érintő minden körülmény feltárásával és együttes mérlegelésével kell határoznia. Egyes kiragadott körülmények túlértékelése, más szempontoknak pedig a figyelmen kívül hagvása akadályozza, hogy a gyermek elhelyezésénél a gyermek érdeke megfelelően érvényesüljön. A bíróságnak gondosan vizsgálnia kell',' hogy a szülőket az egyéniségük, világnézetük, erkölcsi tulajdonságaik, életmódjuk alkalmassá teszi-e a gyermek nevelésére. Figyelembe kell vennie a gyermekhez való ragaszkodás őszinteségét, a gyermeknek a szülő iránt táplált érzelmeit, a gyermeknek az egyik vagy másik szülőhöz való kötődését, a szülő nevelési képességét, az iskoláztatási lehetőségeket. Vizsgálnia kell továbbá a felek anyagi és lakáshelyezének alakulását, azt, hogy a gyermek tartása, gondozása, egészségügyi ellátottsága melyik szülő környezetében van jobban biztosítva. Értékes adatokat szolgáltathat a gyermekelhelyezés kérdésében való döntéshez a környezettanulmány, a bölcsőde, óvoda, iskola véleménye, megfelelő esetekben a pszichológiai szakvélemény, valamint — szükség esetén — a gyermek meghallgatása. Pszichológiai szakvélemény beszerzése különösen akkor indokolt, ha a kellő alapossággal felderített tényállás alapján — az eset sajátos körülményeire (a gyermek egyénisége, érzésvilága, a családban kialakult légkör stb.) is figyelemmel — várható, hogy a pszichológiai szakvélemény elősegíti a gyermek érdekét szolgáló helyes döntést. A gyermek meghallgatása akkor célszerű, ha ez az eset körülményeiből következtethetően valóban hozzájárulhat á^gyerrnék valóságos érdekének a megállapításához^. Azok a szempontok, amelyek a gyermek elhelyezésénél általában figyelembe jönnek, megfelelően irányadók akkor is, ha a gyermek elhelyezése érdekében azonnali elhelyezésre van szükség, amikor is a bíróság soron kívül, ideiglenes intézkedéssel határoz [Csjt. 76. § (3) bek., Pp. 237. §1. A gyermek elhelyezésénél irányadó összes körülmény feltárásának és mérlegelésének szükségessége nem mond ellent annak, hogy a gyermek életét érintő egyes körülményeknek különösen nagy jelentőségük lehet. a) A családon belüli munkamegosztás követelménye lényegesen megváltozott annak folytán, hogy társadalmunk szocialista átalakulása eredményeként a nők túlnyomó többsége ma már kereső foglalkozást folytat. A háztartási teendőknek, a gyermek gondozásával kapcsolatos feladatoknak az egyik házastársra hárítása sérti a házastársi egyenjogúságot. Az a házastárs — akár férfi, akár nő —, aki az említett kötelezettségek teü esitésével bizonyította, hogy alkalmas a gvermek körüli teendők ellátására, a gyermek életkorától é^Tiemé1í51~~ függetlenül, egyenlő feltételekkel igényelheti a gyermek nála való elhelyezését. önmagában a gyermek nemének és életkorának tehát nem lehet döntő szerepe az elhelyezésnél. A gyermek neme és kora csak az ügy valamennyi körülménvének egymással összefüggésben történő vizsgálata során értékelhető, különösen azzal kapcsolatban, hogy a ^ermelrTremeTe és korára tekintettel melyik házastárs mutatott több és jobb nevelési készséget. A gyermek nevelésében, ellátásában ténylegesen tanúsított magatartás mérlegelésével hozható a gyermek érdekében álló bírósági határozat. b) A gyermek egészséges személyiségfejlődését az segíti elő, ha megszokott környezetében, őt szeretettel körülvevő személyek gondozásában nevelkedhet. A gyermeknek biztonságérzetet nyújt a megfelelő környezet állandósága, a környezetváltozás, az elhelyezés váltogatása' viszont