Tanácsok közlönye, 1987 (36. évfolyam, 1-43. szám)

1987 / 36. szám

1142 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 36. szám mentesség) vagy a jövedelemforráshoz (tárgyi mentesség) kapcsolódik. Ezzel továbbra is fenn lehet tartani a kettős adóztatás kizárásáról szóló szerződésekben rögzített szabályokat, és az érintett magánszemélyek vonatkozásában is érvényesíthető a már korábban kialakított, leginkább igazságos megoldás. Ezt a mentességet az országok széles köre érvényesíti, és ennek kölcsönös fenntartása a magyar érdekeknek is megfelel. A jelenleg hatályos, általános jövedelemadóról szóló jogszabályban is szerepel a mentességnek ez a fajtája. 17. A törvény 17. §-ához Az adórendszer kedvezményezi a jövedelmek meghatározott célú felhasználását úgy, hogy lehetővé teszi ezeknek az összjövedelemből való levonását az adóalap kiszámításakor (összejövedelmet csökkentő kiadások). Tekintettel arra, hogy ezeket az összejövedelemből, tehát az adott adózónál érvényesülő legmagasabb adókulcsú sávból kell levonni, így a kedvezmény maximális abban a vonatkozásban, hogy egységnyi jövedelemre a legmagasabb adókulcs szerint lehet levoijni az adót. A személyi jövedelemadó rendszerében a 17. § szerint nyújtott kedvezmények jelentős költségvetési kihatással járhatnak, ezért a Javaslat csak az alapítványra, a közérdekű célra és a 3 vagy több gyermek nevelésére fordított összegeket kedvezményezi ebben a formában. Az első két esetben a kedvezmény igénybevételére csak akkor kerül sor, ha a magánszemély saját vagyonából fordít összegeket közösségi célokra. Az ország népességének alakulása szempontjából az lenne a kedvező, ha családonként három gyermek válna általánossá. Ezért a Javaslat is kedvezményezi azokat a magánszemélyeket, akik legalább három gyermek eltartásáról, illetve iskoláztatásáról gondoskodnak. A kedvezmény mértékére kihat a magánszemély jövedelmeinek nagysága. Ezért a javaslat egyértelműen rögzíti, hogy - ha a gyermeknek több eltartója van -, mindig a magasabb összjövedelmü személy vonhatja le gyermekenként az évi 12 000 forintot az összjövedelméből. 18. A törvény 18. §-ához A törvény 18. §-a határozza meg az adó mértékét. Az adó mértékének a meghatározása az adóalap nagyságától függő, sávosan progresszív rendszerrel történik. E szerint a sávokban mindenhol megjelölt, a sáv alsó pontján fizetett adó összege és a sávban szerzett jövedelem után fizetendő adó kulcsa. E két érték alapján lehet meghatározni a ténylegesen fizetendő adót. Az adótáblák kialakításakor lényeges kérdés volt azonban az is, hogy mennyire legyen progresszív az elvonás növekedésének az üteme. Az adótábla progressziója határozza meg ugyanis, hogy a költségvetés az adót milyen jövedelmű csoportoktól szedi be elsősorban. Az adótábla kialakítása során tekintettel kell lenni arra is, hogy az adókulcs növelése bizonyos határon túl már nem a költségvetési bevételek növekedése irányában hatna, hanem elsősorban teljesítményvisszatartó hatása lenne. A javaslatban szereplő adótábla a lehetséges arányos közteherviselés követelményét és az adóbevételek biztosításának szempontjait egyaránt érvényesíti. Ez tükröződik abban is, hogy az évi 48 000 forintig az összjövedelem adókulcsa „0"%. 19. A törvény 19. §-áhaz A törvény az adókedvezmények között mondja ki azt, hogy nem kell - többek között - adót fizetni a nyugdíj, a szövetkezeti tagok öregségi és munkaképtelenségi járadéka, valamint a mezőgazdasági szövetkezeti tag özvegye özvegyi járadékának egész összege után, és a tagsági pótlék összege után, függetlenül attól, hogy ennek az összege mekkora. Ezeket a juttatásokat az érintettek munkával és járulékfizetéssel szerezték. Nagyságukat úgy állapították meg, hogy az az adóra nem tartalmaz fedezetet. Az adó hatálybalépése előtt megállapított nyugdíjak adóztatása esetén, tehát ezek bruttósítása is szükségessé válna, ami azonban növelné az adminisztrációt, de a jövedelempozíciókban érdemi változás nem történnék. A Javaslat szerint mentes az adó alól a nyugdíj mellett szerzett egyéb jövedelem is, ha a nyugdíj és az egyéb jövedelem együttes összege az évi 96 000 forintot nem haladja meg. Ez - tekintettel arra, hogy a nyugdíj mellett munkaviszonyban álló nyugdíjast is megilleti az adóalap kiszámításánál az összjövedelem évi 12 000 forinttal való csökkentésének joga - azt jelenti, hogy havi körülbelül 9100 forint nyugdíjból semmiképpen sem kell fizetni. Abban az esetben, ha a nyugdíj és a mellette szerzett jövedelem az évi 96 000 forintot meghaladja - a munkaviszonyból származó jövedelem esetén az évi 12 000 forint levonása után -, úgy az adómentes sáv feletti jövedelem után az adót meg kell fizetni. A fizetendő adó mértékét úgy kell megállapítani, hogy az előzőekben említett jövedelmeket az egyéb, adóalaphoz tartozó jövedelmekkel együttesen kell számításba venni. Az ezek együttes összegét terhelő adót azonban csökkenteni kell azzal az összeggel, amely az e § szerint kedvezményezett jövedelmek összegével egyező jövedelmű magánszemélyt egyébként adóként terhelné. 20. A törvény 20. §-ához A Javaslat ezen §-a szabályozza a hagyományos értelemben vett adókedvezményeket. A Javaslat a jövedelem bizonyos preferált felhasználása esetén lehetővé teszi, hogy az adóból a támogatott célra fordított összeg 20, illetve 30%-át a magánszemély levonja. Ez azt jelenti, hogy a Javaslat az adó alól úgy mentesíti a jövedelmeket, mintha ez a jövedelem különben a 48 000-70 000 forint, illetve a 90 000-120 000 forint közötti sávban adózna. A Javaslat szerint ily módon támogatott kiadások a következők: A lakásépítés, -bővítés, -vásárlás, illetve lakótelek vásárlása céljából elhelyezett megtakarítás. Ez a kedvezmény lakáspolitikai céljainkat hivatott szolgálni. A kedvezményezett összeg felső határát azonban a Javaslat meghatározza. Az tehát, aki ezt az összeget lakáscélra fordítja a természetesen járó kamaton felül - adókedvezmény formájában további támogatást kap a költségvetéstől. - Kedvezmény illeti meg azt is, aki kedvezményes lakáscélú kölcsönt vesz fel, a 3%-ot meghaladó kamat vonatkozásában. Tekintettel arra, hogy ennek a kölcsönfajtának a kama-