Tanácsok közlönye, 1987 (36. évfolyam, 1-43. szám)

1987 / 36. szám

36. szám TANÁCSOK KÖZLÖNYE 1137 (A Tv. 36. §-ához) 31-§ (1) A tartósan külföldön foglalkoztatott dolgozó (tartós külszolgálat) esetén a dolgozó belföldi beosztására megálla­pított munkabér és a belföldön kifizetett bérjellegű juttatás, a külkereskedelmi szerződés teljesítése érdekében, illetve szakértőként külföldön munkát végző magánszemély esetén jogszabályban meghatározott belföldi átlagkereset tekinten­dő jövedelemnek. Ebben az esetben a Tv. 5. §-ának (2) bekezdésében meghatározott csökkentés nem alkalmazható. (2) A külföldi részvétellel működő gazdasági társulások, az egészben vagy részben külföldi tulajdonban lévő - belföl­di székhellyel rendelkező - jogi személyek, a belföldön adó­köteles tevékenységet folytató, külföldi székhelyű jogi sze­mélyek, jogi személyiséggel nem rendelkező egyéni és társas cégek, személyi egyesülések által - külföldi állandó lakóhe­lyű alkalmazottainak - kifizetett, munkaviszonyból szárma­zó bevétel 55%-a tekintendő jövedelemnek. A munkaszerző­désben meghatározott esetekben a külföldi utazás és kikül­detés kifizető által viselt költsége nem minősül bevételnek. (3) A külföldi pénznemben keletkezett és az év végéig forintra át nem váltott bevételt az év utolsó napján a Ma­gyar Nemzeti Bank által jegyzett deviza, illetőleg valuta vételi árfolyamon kell - a fizetés módjától függően - forintra átszámítani. 32. § Ez a rendelet 1988. január 1. napján lép hatályba. 33. § A magánszemélyek 1988-ban, a január l-jén fennálló va­gyoni helyzetük alapján vagyonnyilatkozatot tehetnek 1988. március 31-éig. Erre a vagyonnyilatkozatra e rendelet 26-28. §-ában foglaltak az irányadók. Indokolás a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló törvényjavaslathoz Altalános indokolás A személyi jövedelemadó a lakossági jövedelmek szabá­lyozásának átfogó - szűk kivételektől eltekintve, valameny­nyi jövedelemre és jövedelmet szerző magánszemélyre kiter­jedő - eszköze, melynek célja a jövedelmek egységes szabá­lyozása, az arányos közteherviselés elvének következetesebb érvényesítésével. A Javaslat lehetővé teszi a munkaerőnek, mint termelési tényezőnek reálisabb, a gazdaság egészében azonos értékelését. Ez egyben elősegíti a gazdálkodó szerve­zetek adóterheinek részbeni kiváltását, mozgásterük, önál­lóságuk növelését. Az ismertetett célok megvalósítását szolgáló adórendszer főbb jellemzői: - a különböző forrásokból származó jövedelmek együttes (összevont) adóztatása; - a jövedelmek egységes, sávosan progresszív terhelése; a társadalmi-gazdasági szempontból indokolt preferen­ciák érvényesítése az adómentesség, adókedvezmény eszkö­zével, a kisjövedelműek adóviselő képességének méltányos figyelembevétele az adómentes („0" kulcsos) sáv meghatáro­zásával. A személyi jövedelmek egységes adóztatása megszünteti a teljesítmények megosztásában való érdekeltséget. Ez nem azonos a teljesítmények visszafogásával, csupán az adózás szempontjából semlegessé válik, hogy az adott jövedelemtö­meg egy vagy több jövedelemforrásból származik. A személyi jövedelmek egységes adóztatása a fő- és kiegé­szítő munkaviszonyban elért jövedelmek egységes kezelésé­vel megteremti annak a lehetőségét, hogy a vállalatok, szö­vetkezetek és a különböző vállalkozási formák szabályozá­sában ma meglevő indokolatlan különbségek megszűnjenek, a szabályozás szektor- és versenysemlegessé váljon. Ez a piacépítés elengedhetetlen feltétele. Az új adózási rend megteremti a lehetőségét a jövedelem­folyamatok nyomon követésének és ezáltal a szociálpolitikai ellátási rendszer működtetéséhez nélkülözhetetlen jövede­lem-nyilvántartás kialakításának. A jövedelmek eddiginél pontosabb nyomon követése na­gyobb esélyt ad az adórendszert torzító, láthatatlan jövedel­mek feltárására és adóztatására is. Ehhez biztosít kiegészítő eszközt a vagyonnyilatkozat intézményesítése, amelynek alapján lehetővé válik a jelentős vagyongyarapodás jövede­lemfedezetének a vizsgálata. Mivel a Javaslat a lakosság széles körét érintő alapvető pénzügyi kötelezettséget határoz meg, elengedhetetlen, hogy ez magas szintű jogszabályban, törvényben kerüljön megál­lapításra. Ez a megoldás felel csak meg a jogrendszer fejlesz­tése, a jogalkotás demokratizmusa, a pénzügyi jogszabályok normativitása, stabilitása követelményeinek. Az adózásra vonatkozó jogszabályok egyszerűbbé és átte­kinthetőbbé tétele azt kívánja, hogy egy-egy kérdéskör leg­feljebb két szinten kerüljön rendezésre. Ennek megfelelően a törvényi szabályozáshoz - meghatározott körben - minisz­tertanácsi végrehajtási rendelet kapcsolódik. A Javaslat a főállású munkaviszonyból (tagsági viszony­ból) származó jövedelem reálértékét a bevezetéskor nem érinti, ezt szolgálja a keresetek olyan mértékű növelése (bruttósítása), hogy az ellentételezze az adó jövedelemcsök­kentő hatását. A több forrásból jövedelemmel rendelkezők esetében azonban az együttes (adó után maradó) reáljövede­lem csökkenhet, a jövedelemarányos közteherviselés elvét követve. Ez egyben a főmunkaidőben elért jövedelmek felér­tékelését eredményezi. Az így keletkező többletbevétel - a családi pótlék emelésével - a gyermekes családok helyzetét hivatott javítani. A személyi jövedelemadó nem csökkenti a pénzbeli és természetbeni társadalmi juttatások reálértékét. Részletes indokolás l. A törvény I. §-ához A Javaslat tömören, elvi jelleggel határozza meg az adó alapját és tárgyát. Az adó alanyai a magánszemélyek. A Ja­vaslat alkalmazásában magánszemélyen kizárólag a termé­szetes személyek értendők. Adóalannyá válik minden ma­gánszemély, aki jövedelmet szerez, a magánszemély életko-

Next

/
Thumbnails
Contents