Tanácsok közlönye, 1987 (36. évfolyam, 1-43. szám)

1987 / 35. szám

1108 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 35. szám zott körülményről a hivatalos eljárása során, illetőleg a munka vállalójával kapcsolatban tudomást szerez. 17. § (1) A bíróság, az ügyész, a rendőr, a határőr, a pénzügyőr, valamint a Magyar Népköztársaság külképviseleti szervének intézkedésre feljogosított dolgozója a hivatalos eljárása során, a 12., a 13. és a 15. §-ban, valamint a 16. § (1) bekezdésének b) és c) pontjában meghatározott körülmény fennállása esetén az útlevelet elveheti. (2) Az elvett útlevelet haladéktalanul meg kell küldeni az útlevélhatóságnak. 18. § (1) Az útlevél magáncélból az érvényességi idején belül — jogszabályban meghatározott kivétellel — utazásonként legfeljebb kilencven napi külföldön tartózkodásra jogosít. (2) A külföldön tartózkodás meghosszabbítására az útlevelet kiállító hatóság, illetőleg a külképviseleti szerv jogosult. (3) Külön engedély nélkül jogosult kilencven napot meghaladó külföldön tartózkodásra a) a nyugdíjas, illetőleg az öregségi nyugdíjkorhatárt betöltött személy, az útlevél érvényességi idején belül, b) a szolgálati célból kiküldöttel együtt külföldön tartózkodó családtagja, a kiküldetés időtartama alatt, c) a külföldön engedéllyel munkát vállaló személy és a vele együtt külföldön tartózkodó családtagja, valamint az, aki külföldön engedéllyel tanulmányokat folytat, az engedély határidejének a lejártáig. 19. § (1) A külföldre utazáshoz vízum beszerzését a minisztériumok, az országos hatáskörű szervek, a társadalmi szervezetek, illetőleg az érdekképviseleti szervek országos szervei, valamint a nemzetközi utazások üzletszerű szervezésére és közvetítésére jogosult jogi személyek végezhetik. (2) A magáncélú utazáshoz szükséges vízumot az utazó személyesen vagy a közeli hozzátartozója [Ptk. 685. § b) pont] útján is beszerezheti. 20. § (1) E törvényerejű rendelet végrehajtásáról a belügyminiszter gondoskodik. Felhatalmazást kap a belügyminiszter, hogy a) meghatározza az útlevélhatóságokat, a szolgálati útlevélre jogosultakat és a felhasználásának rendjét, a 4. § (3) bekezdésében említett egyéb útiokmányok fajtáit és kiadásának feltételeit, az útlevélbe bejegyzésre jogosultakat, útiokmányt vezessen be azok részére, akiknek a külföldre utazása kivételesen engedélyezhető, b) a külügyminiszterrel egyetértésben szabályozza a külképviseleti szerveknek az útlevelekkel kapcsolatos feladatait. (2) Felhatalmazást kap a) a. Minisztertanács, hogy rendelkezzék a külföldre utazáshoz szükséges anyagi feltételekről, továbbá kivételesen korlátozza az útlevél területi érvényességét azokra az országokra nézve, ahol a magyar állampolgárok érdek- és jogvédelme nem biztosítható, b) a külügyminiszter, hogy a diplomata útlevél, valamint a külügyi szolgálat ellátásához a szolgálati útlevél kiadását a belügyminiszterrel egyetértésben szabályozza, és ezeket az útleveleket kiadja, c) a honvédelmi miniszter, hogy a hadkötelesek külföldre utazására további feltételeket határozzon meg, d) a Központi Statisztikai Hivatal elnöke, hogy — a belügyminiszterrel egyetértésben — a magyar állampolgárok külföldre utazásával kapcsolatos statisztikai adatszolgáltatást rendeljen el. (3) A fegyveres erők tényleges állományú, a fegyveres testületek és a rendészeti szervek hivatásos állományú tagjai, valamint polgári alkalmazottai külföldre utazásának további indokolt feltételeit a sajátosságaikra figyelemmel a belügyminiszter, továbbá — a belügyminiszterrel egyetértésben — a honvédelmi miniszter, az igazságügyminiszter, a pénzügyminiszter és a munkásőrség országos parancsnoka szabályozza. 21. § (1) Ez a törvényerejű rendelet 1988. január l-jén lép hatályba. (2) A külföldre utazásról és az útlevelekről szóló 1978. évi 20. számú törvényerejű rendelet és az azt módosító 1982. évi 18. számú törvényerejű rendelet, továbbá az 53/1978. (XI. 10.) MT számú rendelet és az azt módosító 60/1981. (XI. 27.) MT számú, valamint a 38/1982. (VIII. 26.) MT számú rendelet a hatályát veszti. Németh Károly s. k., Katona Imre s. k., a Megyar Népköztársaság a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának Elnöki Tanácsának elnöke titkára A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának 1987. évi 26. számú törvényerejű rendelete egyes devizarendelkezésekről 1. § Ha a devizajogszabályok alkalmazása szempontjából belföldinek minősülő természetes személy (a továbbiakban: belföldi) a tulajdonában (birtokában vagy rendelkezése alatt) álló konvertibilis külföldi fizetőeszközt 1988. január 1. napja és 1988. március 31. napja között a Magyar Nemzeti Banknak vagy az arra felhatalmazott szervnek vételre felajánlja, a felajánlott külföldi fizetőeszköz legfeljebb 75%-át — a belföldi kérésére — a nevére nyitott külön utazási számlán kell jóváírni. 2. § Az 1. §-ban szabályozott esetben a belföldi a külföldi fizetőeszköznek 1988. január 1. napja